Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Dobos Marianne: Szibériai ballada

koporsó, a végső tiszteletadás voltak azok a fogalmak, melyekre a válasz csak annyi volt, hogy a tábor szélén kiásott árok arra vár, hogy dobálják ott egymásra a halottakat, míg a természet és annak éhes ragadozói a többit elrendezik. Ekkor jött a második felvonás. Az eltökélt, nyomatékos meggyőzés. Most már az ő szavaival folytatom az elbeszélést:

„Evőkanalammal megkocogtattam az ablakot az őrbódén.- Minek adja ezt nekem ?- Éhségsztrájkot jelentek be, amiért a halottainkat nem engedik eltemetni. - Persze engem mindenkifigyelt, tudták, hogy miért megyek oda. De nem illett úgy figyelni, hogy azt láthassa az ellenség is. Ez is kialakult, szinte magától értetődően, hogy kíváncsian figyelni nem szabad. A szemünk sarkából figyeltük egymást, nem mutattuk, hogy feszültségben vagyunk, vagy hogy izgulunk. Tettük szinte nem is izgat minket, hogy mi lesz most. Mert akkor az ellenfélnek már támpont, hogy ezek izgulnak, tehát most lehet srófolni, csavarni a türelmüket. Kérdezi az orosz tiszt:- Ezzel meg mit akar megoldani?- Mondtam, uram, én önnel nem vitatkozom, leadtam az evőkanalamat, írja fel a nevemet, éhségsztrájk, majd a parancsnokával megbeszélem a többit. - Sarkon fordultam. Mentem az én barakkom irányába. Voltak a barakkok között kilapátolt, sétáló-, vagy közlekedőfolyosók a hóban. Belátta, komolyan tettem, amit mondtam, tettem. Felírta a nevemet, meg hogy hányasban lakom. Eközben meg már tódultak minden barakkból sorjában a tisztek az evőkanalukkal a kezükben és ők nem is vacakoltak külön-külön a napos tiszttel. A tábor főkapujához egy kupacba dobálták az evőkanalaikat, és nem is jelentették a nevüket sem. Ott volt 8000 evőkanál. Ebből nem volt szabad kimaradnia senkinek. A becsületbizottság pillanatokon belül alakul ilyenkor, és az majd eldönti, hogy ki a becstelen, amiért nem tart a többiekkel. Még senki sem tudta, hogy mi lesz a jövőben. Most még a tiszti becsület törvényeit ajánlatos volt betartani. Nyolcezer kanál, hatalmas kupac. Rabtartók meg- hökkentésére alkalmas hatalmas nagy kanálhalom.

Először kijött a táborparancsnok egy fél tucatra való tisztjével. Nézelődtek, legyintettek, visszamentek. Telefonáltak jobbra-balra. Oblasztyoknak nevezik ott a körzeteket, kerületeket. Tartományok inkább ezek. Szibériában óriásiak a területek. A parancsnokságról nem tudjuk, milyen választ kaptak. Akkor odajött egy csomó katona, egynéhány tiszt vezetésével, és a táborba bevezető személykaput kinyitották, az orosz katonák körülállták a pazar nagyságú evőkanálhalmazt. Egyszer csak rohan egy másik tiszt, belülről, az orosz parancsnokságról. Mert először úgy volt, úgy gondolták jónak, hogy ki kell dobálni, el kell kobozni a tábor bejárata elől az evőkanalakat, mert így bárki (ők már hittek akkor abban, hogy az amerikaiak le tudják fényképezni) a sok kanálból meglátja, hogy a tábor pontosan hol van. Igen, ők hittek ebben. Nekem nem volt erről sose véleményem. Privát véleményem sem, mert nem értek ehhez. Tehát nem maradhat ott az a halomnyi evőkanál, mert ebből a bolond is látja, hogy itt valami nagy felhajtás van, nagy botrány van kitörőben.

Azután rájuk üzentek, hogy mégse! Mert hogyha ott maradnak az evőkanalak, és a szervezőt, ha megtalálják, előkapják... Tíz év lesz az neki még tovább! Bűnjel nélkül pedig a szervezőt nem lehet elővenni. A bűnjel a bizonyítéka a bűnnek. Ezen, komikus, de legalább délig, reggeltől délig nem is tudtak megegyezni. Vitatkoztak. Tanácstalankodtak. Az éhségsztrájkra kialakult szabályok voltak a korábbi, a régi hadifoglyok között. Mi bányarémeknek neveztük el megérkezésünkkor azokat a már 1942 óta ott raboskodó, kétségbeejtően leromlott állapotú magas rangú tiszteket, akik tapasztalataik átadásával is segítették, hogy mihamarább 'otthon érezhessük' magunkat.- Urak, belemenni csak akkor szabad, hogyha nincs más út. Ha van az eredményére biztos kilátás. Vagy beledöglünk - így fejezték ki magukat az alapító tagok, akik már több éve gyako96