Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Baumann Tímea: "még ha száz évig élnék, akkor se menne ki a fejemből": A malenkij robot elbeszélése egy életútinterjúban
dik történetben, ahol egy orosz öregember árulja be, hogy nem dolgozik rendesen. Anna néni itt már rendelkezik megfelelő nyelvtudással, így képes megvédeni saját igazát. „És ez az öreg odafut, és azt mondja, hogy: Ezek a vengerek! Hogy mi nem akarunk dolgozni. Gondolhatod! Az meg ránk kiabált! Azt mondja: t: oroszul:/ Menni, szánkó ott maradt. És — Lépcsőn föl, ahol volt az irodája. — És bementünk. Azt mondja: »Na, vengerki /: oroszul: Miért nem akartok dolgozni?:/« Én akkor én észnél voltam, mondom: »Továris, direktorá, já kocsu robotu. Poszme tritye moje rukovicá. — így fogtam a kesztyűt, és ott kicsavartam. — Poszmo tritye - hogy a ruhám, meg minden. l:oroszul:l« - mondom: adjon másik kesztyűt, és azonnal megyünk. - Na, akkor! - Kapott az az öreg. "m A történet egy sikertörténetként jelenik meg a narratívában, és Anna néni itt saját talpraesettségét mutatja be. És itt össze is köti ezt a történetet a korábban elbeszélt megaláztatásával. „Semmi bajunk nem történt! Az a, az a legmagasabb! Még az is -fölkarolt! - Ha én most ott állok, és nem tudok egy szót se beszélni, ez is levághatott volna! Ha én akkor tudtam volna beszélni, mikor a pofont kaptam - akkor ez nem így történik!"171 172 E narratív szál zárásaként Anna néni újból összefoglalja e szakasz legfontosabb mondanivalóját, mely szintén a kemény és becsületes munka erkölcsi értékét és eredményeit hangsúlyozza: „És nem egy alkalommal! És nem egy mester mondta neki, hogy ez egy - jó dolgozó! És legtöbbször is volt olyan munkaerő mellettem, aki dolgozott is. Mer ők már látták, hogy kiket lehet összerakni, hogy ki dolgozik. És ki nem dolgozott, az úgy se volt semmi. És így én nagyon megnyertem a becsületemet. A munkámmal. Nagyon nehéz volt! Nagyon nehéz volt! De megcsináltam. — Még akkor is. - Én úgy kerültem haza, mint jó munkaerő. -"173 Az elbeszélő további leírásaiban bemutatja a szálláshelyet is, amelyből az derül ki, hogy kicsit szerencsésebb helyzetben volt, mert egy már majdnem kész állapotban lévő épületbe költözhetett be, szemben azokkal a lágerekkel, ahol az épületeket az érkező raboknak kellett megépíteniük.174 Továbbá hosszan beszél a kint élő oroszok helyzetéről is. Ezek a leírások azért is fontosak, mert azt kívánja velük érzékeltetni, hogy kinti, lágerbeli élete az ott élő szabad népekhez képest nem volt alávalóbb, nem úgy bántak vele, mint egy „elítélt" rabbal. A orosz viszonyokhoz való hasonlítás így számára felmentést is jelent az alól az erkölcsi vád alól, hogy bűnösként került munkaszolgálatra. „Mer őnekik sem volt több, mint nekünk. Ők is ugyanolyanból éltek. A ruházatuk se volt különb! És ők ha az. — Mer ezt már megmerem mondani. Ezek fölvették nemtudomén ősszel azt a pufajkanadrágot, abba egész télen, minden áldott nap. Ezt, mer ezt nem lehetett úgy kimosni! És az a pufajka kabát. És abba volt éveken keresztül. Ezek nem voltak igényesek, hogy - hogy most. — És ugye háború alatt ők is lerongyolódtak. És ott fiatalok nem is igen voltak. Idősek vagy lerokkantak, ilyenek voltak."175 Természetesen Anna néninek is meg kellett küzdenie a honvágy érzésével és a családja hiányával. Erről az interjúnak ebben a szakaszában keveset beszél, sokkal inkább a munka áll a narratíva középpontjában. Ezek az érzelmek elsősorban a kórházban töltött időszak 171 Interjúj 172 Interjúj 173 Interjú, 174 „A rabok zöme a lágerek többségében barakkokban lakott. Ritka volt azonban az olyan láger, ahol kész barakkok várták a rabok érkezését. Azok a balszerencsések, akiknek új tábort kellett felépíteniük, sátrakban laktak, vagy egyáltalán semmiben sem." (Applebaum, 2005a: 379.) 175 Interjú Anna nénivel. Készült: 2009. március 6., Geresdlak. Készítette: Baumann Tímea. 81
