Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Baumann Tímea: "még ha száz évig élnék, akkor se menne ki a fejemből": A malenkij robot elbeszélése egy életútinterjúban
valóan hozzájárult a tábor rendszabályainak monotóniája is. A rezsim155 szigorúsága Anne Applebaum szerint táborról táborra változott, és Anna néni elbeszélései alapján úgy tűnik, a gorlivkai láger az enyhébb rendszabályokat követő munkatáborok közé tartozott.156 Ennek ellenére azonban ezek a szabályok is egyfajta állandó monotóniát kölcsönöztek a tábor életének. Az időbeli kronológia csak a hazaút elbeszélése kapcsán tér újra vissza az elbeszélésbe. A köztes világ, a munkatábor világa az a másik világ, amelybe az odavezető út narratívája tartott. Anna néni először a gyárat írja le, amelynél dolgoznia kellett. „Ott vaskohó volt. Öreg vasakat, meg új vasat összeforrasztottak és az ott lett kiöntve. Mert ott egy nagyon hosszú gyár!"157 Majd egy későbbi leírás szerint: „És - ez mindjár a gyár - mer a gyár nagy kerület volt, volt talán ötven hold, vagy ki tudja, mekkora, és akkor a nagy kapu, és akkor a kapun kívül, ott dolgoztam én, két kőművessel. "158 A gorlivkai Mas. Zavodról, vagyis gépgyárról e sorok írója személyesen is benyomást szerezhetett.159 Amint a helyszínen kiderült, egy főként bányászati gépeket gyártó hatalmas méretű üzemről van szó, amely valóban rendelkezett saját vaskohóval is. Ezért maradhatott meg Anna néni emlékezetében vasgyárként a helyszín. 1941-ben, amikor a front elérte a Donyec-medencét, a gyárat kitelepítették az Urál keleti oldalára, és hadászati gépek gyártását folytattak benne. Amikor Anna néni 1945 elején megérkezett az gorlivkai üzem területére, az még romokban hevert a többszöri frontátvonulások következtében. A Magyarországról ide szállított 200 kényszermunkás (köztük Anna néni) feladata a gyár újjáépítése volt. így Anna néni sem a gyárban kapott munkát, hanem hol szállítási feladatokat látott el, hol pedig különböző építkezéseken dolgozott a gyár területén. „És ott bent a gyárnál, - ott is akkor volt, akinek - akit beosztottak benn a gyárba, volt, akit kint az építkezésen. Meg hát így beosztottak minket. — És - így folyt. - Es akkor úgy - én is kinn az építkezésnél voltam. — Beosztottak kocsihoz - lovas kocsihoz. Szánkó volt akkor, csak a lovas izé volt, és akkora, mint a - lovas kocsi. Azzal - volt egy hosszú rúd. Elöl keresztbe. Oda lett kettő állítva. Akkor kettő az első keréknél volt ilyen kampó. Oda köllött bekapaszkodni, hátsó keréknél is, és húztuk - a kocsit. Ott akkor vagy követ kellett hordani az építkezéshöz. Vagy téglát, vagy cementet, vagy homokot. És hát ilyen telepakolt kocsikat húztunk. Odaraktuk. Leraktuk, megint vissza, megint."160 A végzendő munkákkal kapcsolatban általában az elbeszélő a leírás pontosságára és a magyarázatra ügyel, kevés érzelmet mutat. A munkák leírása esetében kevésbé a nehézségekre koncentrál, a narratíva sokkal inkább annak bemutatására összpontosít, hogy milyen becsületesen dolgozott a főszereplő a nehézségek ellenére is. Ennek hangsúlyozása többször is megjelenik az elbeszélés során: 155 „(...) a rezsim azon szabályok és procedúrák összessége volt, amelyek szerint a láger működött." (Applebaum, 2005a: 372.) 156 Applebaum, 2005a: 372. 157 Interjúj 158 Interjúj 159 2009. június 26. és július 4. között a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Körének szervezésében Ukrajnában, a Donyec-medencében jártam, ahol utastársaimmal együtt az interjúalanyaink által elbeszélt helyeket látogattuk meg. így jutottunk el a gépgyárba is, amelyben Anna néni dolgozott. 160 Interjúj 78
