Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Baumann Tímea: "még ha száz évig élnék, akkor se menne ki a fejemből": A malenkij robot elbeszélése egy életútinterjúban
A tehervagon útja Füzes Miklós rekonstrukciója alapján a délkeleti fővonalon a következő lehetett: Baja - Szeged - Temesvár - Déva - Brassó - Plojesti - Jassi - Dnyepropetrovszk - Rosztov - Donyec-medence (- Kaukázus).147 148 Ezt Anna néni elbeszélése is alátámasztja, aki említést tesz Temesvárról, illetve Modus nevű községről: „És — ment a vonat, ment a vonat. Mikor — Temesvárra értünk. — Temesvár mellett volt — Modus nevezetű község. (...) — Ott megállt a vonat, és három lányt összeszedtek még a faluból, mert három szökevény volt. Hogy kipótolták. "U8 Továbbá Segesvárt említi. Az út elbeszélése többnyire tudósításjellegű, mivel az út monotóniáját, az információhiányt a narratíva csak kevés történettel képes kitölteni. Egy kiemelkedő történetet jelent ebből az egyhangúságból az erdélyi Kárpátok látványának leírása. Ez a kis történet azért is érdekes ebben az elbeszélésben, mivel alapvetően pozitív hangvételű, és a természeti szépségre való emberi rácsodálkozást ábrázolja. A narratívába ez a kereszt motívumán keresztül kerül beillesztésre, hiszen az elbeszélő nem pusztán egy útközben látott érdekességet ír le, hanem a kereszt egy üzenetet is közvetít a hívő asszony számára. Ugyanakkor ebben a történetben mégis érdekesen ötvöződik az elhurcolt fiatalasszony története egy attól kissé távol álló narratívával: a világot látó fiatalasz- szonyéval. Hiszen e szenvedésekkel teli utazás adott lehetőséget Anna néninek arra, hogy az erdélyi Kárpátokat ne csak képeslapokon csodálhassa, hanem fizikai valóságukban is. E kivételes, pozitív értékű tapasztalat meg is maradt emlékezetében, sőt a narratíva fontos részévé is vált. És ugye akkor onnan tovább, Segesvár, meg arra fönn az erdélyi Kárpátokon. Mondom az asszonyoknak: »Jaj, nézzetek ki!« Egy ilyen kis négyszögletes rácsos ablak volt. — »Milyen szép hegyek! Milyen szép tájak!« Mint valamikor láttunk a képeslapokon lerajzolva. Itt is egy szép házikó, és akkor egy gyalogút, akkor ott is egy szép házikó. így ezek az erdélyi Kárpátok. És akkor mondom: »Nézzetek oda, ott van egy kereszt a hegy tetején!« —"149 Ez után még egy másik történet kerül elbeszélésre ebben a szakaszban, amely egy újabb szökési lehetőséget tematizál. „És mikor még a határ előtt volt, hogy megállt a vonat. — És én majdnem utolsónak értem ki a vonat alól. És a túlsó oldalon állt szintén egy vonat. És kiszól egy férfi - a vonatvezető vagy - mittudomén: »Asszonyom! Gyűjjön! Jöjjön ide! Ne menjen oda! Elviszem vissza magát Magyarországra!« Dehogy mentem volna! Neeem! Én futottam a többi közé, hogy ott legyek! - Amikor bent voltunk, akkor megint bezártak. Úgy."150 Az elbeszélő ezt a lehetőséget sem használja ki, sőt a szökés lehetőségének elhárítása itt már sokkal határozottabb. Ez a történet szintén azt a narratívát hangsúlyozza, miszerint az elbeszélő saját sorsa elől nem tudott megszökni. Az út végpontját Anna néni számára „Horlofka" (Gorlivka) jelentette, mely elmondása szerint egy kisebb település Gorlovka mellett. Itt emlékei szerint 200 nőt tartottak vissza a transzportból, hogy a „Mars Závod" vasgyárban dolgozzanak. „Úgyhogy - kétszáz nő volt ott - Horlofkán. A többiek továbbmentek, ezt már úgy utólag tudtam meg, - Gorlovka. Az nincs messze. A Gorlovka, az egy bányavidék. Azok mind a bányába kerültek. Mi meg egy nagy vasgyárhoz. Mars Závod volt a gyárnak a neve. "151 147 Füzes, 1990: 32. 148 Interjú] 149 Interjúj 150 Interjú] 151 Interjú] 76
