Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Baumann Tímea: "még ha száz évig élnék, akkor se menne ki a fejemből": A malenkij robot elbeszélése egy életútinterjúban
gyászról is tudomásuk lehetett, bár egyértelmű volt, hogy szállítóeszköz hiányában ennek csak töredékét vihetik magukkal az útra. Anna néni a következőképpen készült fel: „És - akkor másnap, másnap reggel összekészítettünk magunknak, ugye. Hát nem volt ilyen rendes hátizsák. Egy zsákot félbevágtunk, és akkor töttünk rá izét. És ami, abba a fél zsákba, hogy legyen, amit tudunk a hátunkra tenni.(...) — És - én úgy készültem föl, nekem az öcsémnek volt itthon bakancsa, fölhúztam, és volt neki melegítőnadrágja, és fölsője is, azt is fölhúztam, és arra rá a szoknyákat, és akkor még berlinert, meg hát. Es még külön tettünk, nem sok ruhát, mer hát szoknya volt rajtunk. Hát, törülközőt, meg — és egy inget, kettőt. Nem sok izé volt, hogy. -"Y22 Arról, hogy Püspöklakról kiket vittek el malenkij robotra, két írásos forrásból tudunk tájékozódni. Egyrészt egy a Baranya Megyei Levéltárban megtalálható alispáni iratból122 123, ám ez a névlista csak részleges, mivel csupán azokat veszi számba, akik „az orosz katonai parancsnokság által munkaszolgálatra igénybe lettek véve, azonban magyar nemzetiségűeknek vallották magukat". Ebben a listában 47 püspöklaki lakos szerepel, nők és férfiak vegyesen. A listában huszonharmadikként szerepel, a nevét később tollal áthúzták, és a következő megjegyzést fűzték hozzá: „Névjegyzékbe már felvéve." Ilyen korábbi névjegyzék azonban nem áll rendelkezésünkre, így nem tudhatjuk, Anna nénit milyen korábbi listán szerepeltették. A másik információnk közvetlenül Anna nénitől származik, aki összeírta a vele együtt, 1944. december 26-án Püspöklakról elhurcolt nőket. Listájában 45 nő neve szerepel - az akkor már férjezettek először asszonynevükön, majd leánykori nevükön; a hajadonok először leánykori nevükön, mellette későbbi asszonynevükön (amennyiben visszatértek és férjhez mentek). Abból, hogy csak a nők 45-en voltak, következtethetünk arra, hogy legalább ugyanannyi, ha nem több, magát német nemzetiségűnek valló lakost hurcoltak el a faluból. Füzes Miklós levéltári kutatásai alapján 91 püspöklaki elhurcoltról ad számot.124 Anna néni a következőképpen nyilatkozik arról, hogy miért csak a nőket írta össze: „Én a férfiakat nem jegyeztem föl magamnak. Én, azzal én nem is, egyáltalán nem is foglalkoztam. "125 Ennek oka feltételezhetően abban rejlik, hogy a férfiaktól már Pécsett külön lett választva, és ettől kezdve csak a nőkkel érzett sorsközösséget. Anna néni elbeszélésében a Donyec-medencéig vezető út nemcsak egy földrajzi értelemben vett útként reprezentálódik, hanem egyben egy út is a méltó emberi léttől a jogtalanság állapotáig, melyet ő az állatok alacsonyabb jogi és erkölcsi státusával azonosít. Ez az allegória többször megjelenik az interjúszövegben, mindig egy a státus szempontjából egyre mélyebb szintet érzékeltetve. Az út kezdetén, még Püspöklakon az emberi méltóság megszűnésére utalva a fegyveres orosz katonák jelenléte hangsúlyozódik. „Csak nekünk az volt a föltűnő, mindjárt első pillanatba, hogy fegyveres orosz katonák. (...) És akkor fólolvasták a nevünket, és akkor félre kellett állni, és mindjárt négyesével. — És akkor már ezek a katonák, már ott álltak, és felénk tartva a - az izét. Mer ilyen fegyverük volt, mindig így mentek. /: Mutatja. :/"126 Az emberi méltóság elvesztésének következő stációjaként jelenik meg az elbeszélésben az anyai szereptől való megfosztottság. Anna néni számára 65 év elteltével is érzelmileg 122 Interjúj 123 BML. Alispáni iratok. 118/1945. 124 Füzes, 1990: 59. 125 Interjúj 126 Interjúj 71
