Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Baumann Tímea: "még ha száz évig élnék, akkor se menne ki a fejemből": A malenkij robot elbeszélése egy életútinterjúban
A férfiak tragédiáinak elmondása a narratívában fokozatosan vezet minket a központi témához: a malenkij robot nagy történetéhez. Anna néni unokaöccsének temetése 1944. december 24-én volt, két nap múlva kellett Anna néninek elhagynia családját és szülőfaluját. 4.3.2. A „Dombaszba" vezető út elbeszélése A Püspöklaktól a Donyec-medencéig vezető út elbeszélése jelenti az interjúban a leghosszabb, legdinamikusabb és emocionálisan talán leginkább igénybe vevő részt. Anna néni elbeszélése alapján úgy tűnik, számára az elhurcolás körülményei jelentették a legnehezebben feldolgozható traumát, mivel ezen események során tapasztalta meg és kellett elfogadnia a hatalom képviselőitől a teljes jogfosztottságot és létbizonytalanságot, valamint családjától, gyermekétől és szülőfalujától való elszakítását. Amint ő maga is utal rá, ezt elbeszélésbe foglalni sokkal nehezebb, mint a munkatáborbeli hétköznapok időszakát. Rozália: „Még csak Baján? Hajjaj! Akkor máma nem végeznek. Nem baj, Angi." Anna néni: „A többit azt már. — Ez volt a nagyon, ez volt a nagyon, nagyon nehéz. Hogy mindjárt ennyire lefogtak minket. "U4 Az elbeszélő az unokaöcs temetésének leírásából vezeti át az elbeszélést a malenkij robot témájához, megtartva a kronológiai rendet, sőt kifejezetten ügyelve a pontos dátumok közlésére. „Akkor egy nap volt nekünk szabad, a karácsony nap. És karácsony másnapján kaptuk mi az idéz... "114 115 116 Anna néni az „idézés" pontos körülményeire a következőképpen emlékezik: „Dobolt a kisbíró, hogy mindenki jelenjen meg ebbe és ebbe a korba a tanács előtt. — Hát, a jegyzőség előtt. — És hozzon mindjárt - ennivalót egy három-négy napra, mer hát — valahol kell árkot ásni vagy kukoricát törni. Vagy hát ilyen, ilyen, — ilyen szavakkal — biztatták a népet. Hát, persze, hogy senki se mert ellent állni, mer hogy hát háború van, és hogyha köll, akárhogyan. És ha itt a környéken, ha az asszonyokat is hívják, hogy azoknak is kell menni. "llé Bár Anna néni az interjúban nem tér ki erre, a szovjet csapatok ekkor már átvették az uralmat egész Baranyában. Püspöklakra november vége felé érkezhettek meg, mivel Mohácsot 1944. november 27-én vették be, meglehetősen hosszúra nyúlt ostrom után, és 1944. november 29-ére már Pécset is elfoglalták.117 Anna néni fenti elbeszélése a szovjet hadsereg 1944. december 22-i keltezésű 0060. számú katonai parancsát118 idézi fel a személyes emlékeken keresztül, ahogy az az érintett egyén számára mint információ megjelenhetett. A malenkij robot történeteiben oly gyakorta szereplő „árokásás vagy kukoricatörés" mint indok is megjelenik benne, ami arra utal, hogy a püspöklakiak sem kaptak pontos információkat utazásuk céljáról. A parancs Püspöklakra kiküldött példányát a Baranya Megyei Levéltárban nem találhatjuk meg, mivel az 1944. évi iratok teljes mérték114 Interjúj 115 Interjúj 116 Interjúj 117 Lásd Fehér, 1996 és Fehér, 1972. 118 Ez a parancs a szovjet Allambiztonsági Bizottság 1944. december 16-i 7161. sz. határozatán alapszik, mely utasítást ad a Vörös Hadsereg által megszállt országokban élő német nemzetiségű lakosság mozgósítására és jóvátételi munkára irányítására a Szovjetunióba (lásd bővebben Bognár 2005b; Stark 2005). 69
