Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Baumann Tímea: "még ha száz évig élnék, akkor se menne ki a fejemből": A malenkij robot elbeszélése egy életútinterjúban
után csak egy második beszélgetés alkalmával kerülhetett sor az életút további szakaszainak ismertetésére. Anna néni ilyen szempontból rutinos interjúalanynak számított, aki előre felkészült a témából, amelyet elbeszélt számunkra. Kicsit hasonlatos ez ahhoz, amire James Clifford figyelmezteti az etnográfusokat: „If the ethnographer reads culture over the native's shoulder, the native also reads over the ethnographer’s shoulder as he or she writes each cultural description. "38 Vagyis az interjúhelyzetet sem tekinthetjük olyan tiszta lapnak, amelybe ne előzetes elvárások alapján lépett volna be mindkét fél. Anna néniről mint interjúalanyról sem gondolhatjuk azt, hogy nekünk fogja először elmondani életének ezt a szakaszát, és az ő esetében számítanunk kell rá, sőt, az elemzésnél is figyelembe kell vennünk azt, hogy egy már többször megtett elbeszélés újbóli elmondásaként értelmezte az interjús helyzetet. Kutatott terepünk már szövegekkel telített39, és interjúalanyunk ugyanazokat a szakirodalmakat emeli le polcáról hivatkozásképpen, melyekből mi, kutatók is szerezzük ismereteinket: „Nyúlj csak oda! Van három könyv egybefogva nejlonba. Itt vannak nekem a könyvek. Ezek nekem megvoltak. Csak én ezeket utána. — Látod, ezek vannak itt nekem. Fogd csak ezeket! /: Füzes Miklós könyve40; egy szépirodalom: László János: Halálpolka.41 42:/ Egyikbe benne vannak, hogy Püspöklakról is hányán. "i2 De nem csak az idegen szövegek felhasználását kell figyelembe vennünk Anna néni életút-elbeszélésének elemzésekor, hanem saját korábbi szövegeinek újraírásának kell tekintenünk azt a szóban felépített elbeszélést, amelyet számunkra ad közre. Miben más mégis az interjú szövege Anna néni korábbi szövegeihez képest? Amikor egy narratívába ágyazott élettörténetet elemzünk, figyelembe kell vennünk azt, amit Ilka Quindeau is hangsúlyoz, vagyis hogy az élettörténetben a tapasztalatok kontextusba ágyazva jelennek meg. Ez a kontextus az interjú szituációja, a kérdező személye és (feltételezett és valóban kimutatott) elvárásai, az interjúalany éppen adott fizikai, pszichológiai állapota és elvárásai, valamint egyéb pillanatnyi külső tényezők által meghatározott. így az interjú szövege voltaképpen egy adott pillanatban felépített narratív konstrukció. Ennek megfelelően az interpretáció során rögzített etnográfiai szöveg is - tárgyához illeszkedve - egy ideiglenes, adott pillanatot kimerevítő narratíva.43 így az elemzés során nem pusztán a szöveget vesszük figyelembe, hanem a szöveg elhangzásának kontextusát is. 38 Clifford, 1986: 119. Magyar fordításban: „Ahogy az etnográfus a bennszülött válla felett olvas, úgy a bennszülött az etnográfus válla felett olvassa azt, amit az bármely kulturális leírásban közöl." (Clifford, é. n.: 65.) 39 Ahogy James Clifford fogalmaz: „»Nonliterate« cultures are already textualized; there are few, if any, »virgin« lifeways to be violated and preserved by writing." (Clifford, 1986:117.) 40 Füzes, 1990a. 41 László, 1990. 42 Interjúj 43 Erre figyelmeztet Vincent Crapanzano is: „The ethnographer does not recognize the provisional nature of his representations. They are definitive. He does not accept as a paradox that his »provisional interpretations« support his »definitive presentations.«" (Crapanzano, 1986: 51-52.) 56
