Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Horváth Sándor: Muszáj interjúzni?: Az oral history mint nyilvános és/vagy szakszerű történelem

szociológia nyújtotta, ezért az egyéni életutak elemzése során a korabeli szociológia fogalomkészletét is adaptálták.78 Az interjúkészítés a hazai szociológusok egyik fontos adat- gyűjtési módja is volt, emiatt az oral history számos hazai művelője (a Kemény-iskolától az Oral History Archívum munkatársain át az élettörténeti módszert alkalmazókig) szociológiai végzettséggel rendelkezik.

Az oral historyban a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján végbement az ún. „emlékezeti fordulat", amelynek során a társadalom alávetettjei vagy a múlt hézagainak pótlása helyett az emlékezet működése vált a vizsgálatok tárgyává.79 Ennek hatására az oral historyban egyre több pszichológiából kölcsönzött fogalmat kezdtek el használni. Ezzel párhuzamosan a feminista mozgalmak hatására a nőkkel készített interjúk az oral history művelésének egyik fő területévé váltak. A pszichológia és a feminista mozgalmak fogalomhasználatának hatása Luisa Passerini munkáira is rányomta bélyegét, aki egyik meghatározó írásában az olaszországi nők oral history hagyományán keresztül kíséri végig a feminista mozgalmak és a társadalmi nemek kutatása közötti kölcsönhatást.80

Az oral history normatív funkciója - legyen szó a munkásokról, a nőkről vagy a szegényekről - a hatvanas-hetvenes évek majd minden meghatározó szerzőjénél megjelenik. Emiatt sem meglepő, hogy az oral history első művelői között éppúgy, mint manapság, számtalan olyan szerzőt találunk, akik foglalkozásuk szerint újságírók: Studs Terkeltől Ronald Fraserig.81 A média képviselői persze hangjukat is könnyebben megtalálják, hiszen a tömegmédia elterjedése és a nyilvános történelem felvirágzása kedvez az oral history-anyagok megjelentetésének. A strukturalizmus hatására számos nyelvész és irodalomtudós kezdett el foglalkozni interjúelemzéssel.82 A néprajz és az antropológia pedig a kezdetektől a mai napig talán legfontosabb forrásaként kezeli az interjúkat, és az oral history elterjedésében meghatározó volt, hogy egy adott országban milyen hagyományai voltak a néprajzkutatásnak és a helytörténetírásnak.83 Talán emiatt is interjúznak olyan intenzíven a magyar néprajzkutatók, még akkor is, ha az oral history Magyarországon is elsősorban az antropológiában honosodott meg.84 A pszichoanalitikus iskola hatása alól

78 Biography and Society: the Life History Approach in the Social Sciences. Szerk.: Bertaux, Daniel. Beverly Hills - London, 1981.

79 Thomson, Alistair: Four Paradigm Transformations in Oral History. The Oral History Review. 2007/1. 49-70.

80 Passerini 2003. i. m. 25-143.

81 Magyarországon az egyik legfrissebb színvonalas újságírói példa az oral history alkalmazására: Mong Attila: János vitéz a Gulagon. Bp., 2008.

82 Pl. Dominique Willems. Maga Portelli is irodalomtudósként kezdte pályafutását. Nyelvészeti és pszichológiai módszerek alkalmazására példa: Norrick, Neal R.: Talking about Remembering and Forgetfulness in Oral History. The Oral History Review. 2005/2.1-20.

83 PI. Jan Vansina, Dennis Tedlock, Elizabeth Tonkin. Az oral history néprajzos hagyományairól: Montell, William Lynwood: Der „Oral Historan" als Volkskundler. = Niethammer 1985. szerk. i. m. 387-392. Magyarországon számos néprajzi kutatás hatása kimutatható az oral historyt is alkalmazó történeti falukutatásokban. Ebbe a körbe tartozik a homokmégyi kutatócsoport, amely kutatásból megjelent pl.: Valuch Tibor: „Nem hagyjuk a tsz szervezést a véletlenre..." (Kollektivizálás Homokmégyen 1958-1961) Aetas 1987/3. 23-49.; Kiss József: Egy falukutatás vázlata: Homokmégy, 1984-1987. Bp., 1990. Az antropológia és az oral history kapcsolatára példa a KAM kutatócsoport: Bíró A. Zoltán: A történetmondás mint antropológiai kutatás tárgya. = Elmentünk? Székelyföldi életutak. Szerk.: Bodó Julianna és Oláh Sándor. Csíkszereda, 1996. 245-258.

84 Pl. Bakó Boglárka: Az életrajzi módszer haszna, avagy „...hosszú élettel annyi minden kerül, hogy nem is gondolná az embör..." = Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből. Szerk.: Kovács Nóra - Szarka László. Bp., 2003. 97-110.

35