Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Kovács Éva: A narratív módszertanok politikája

a nagyobb nyilvánosság számára a nyersanyagnál „fogyaszthatóbb" szöveg- korpuszt kell létrehozni. Nem ritka az sem, hogy a kutató esztétikai elvárásai alapján úgy ítéli meg, hogy a nyersanyag önmagában „nem elég szép", „nem elég közérthető", és ezért szerkeszti át a legépelt szöveget. Egyik szempont sem mellékes, hiszen a gyűjtemények a könyvpiacon, a múzeumokban, az interneten és a médiában jelennek meg, ezért könnyen belátható, hogy a valóságban sokszor szaggatott, az élő nyelv és az írott közötti különbség miatt is szerkesztésre szoruló szöveget kiadás előtt „gondozni" kell. Ezzel azonban szinte áthidalhatatlanná válik az akadály a kutatói másodlagos elemzés előtt. Hiszen az elemző számára a szerkesztés az élettörténeti interjú halála. Az ugyanis fenomenológiai értelemben maga is elemzési lépés, elengedhetetlen lenne eljárásait rögzíteni, szemléletmódjához kritikailag közelíteni - mint minden más forrásnál.

Mindebből az következik, hogy jó szívvel magam sem adnék közre teljes biográfiai interjút, szerkeszteni pedig szintén nem szeretném. Az interjúrészletek tehát, amik itt következnek, szerkesztetlenek és anonimizáltak. Az 1925-ös születésű Pista bácsival a Kádár-korszak társadalmi emlékezete című kutatásunkban egy pesti hajléktalanszállón készített interjút 2004-ben Erdős Virág.32 Pista bácsi a szocializmusban a cigányság szerény felemelkedésének szokásos pályáját futotta be, majd feleségének halála után néhány év alatt mindenét elveszítette. Amikor az interjú készült vele, alkoholistaként tengődött, és már semmije, senkije sem volt.

Az alábbiakban az interjú fő elbeszélését és lezárását adom közre. Pista bácsi története több szempontból is mutatja az oral history és biográfiakutatások sok fiaskóját. Pista bácsi idős roma ember, aki túlélte a porrajimost és a gulágot is, és azon kevés elbeszélők egyike, aki erről még mesélhetett volna a cigány túlélők elbeszéléseit összegyűjtő archivációs kutatásokban. Azok azonban nem találták meg. Mi nem oral /zisfon/-interjút készítettünk vele, hiszen a 2004-2006- os kutatás a Kádár-korszak kommunikatív emlékezetének működését vizsgálta bizonyos társadalmi csoportok tagjaival - pl. hajléktalanokkal, de etnikai kisebbségeken, így a roma kisebbség tagjaival - készített biográfiai interjúkon keresztül. így Pista bácsi porrajimos-tapasztalata csak szegmentáltan és nagy vonalakban került be az élettörténeti elbeszélésbe, s a kutatók végül sem a hajléktalanokról, sem a romákról szóló esettanulmányaikba nem építették be Pista bácsi elbeszélését.33 Pista bácsit a kutatás után szem elől vesztettük. Története az interjúrészlet közlésével talán mégsem veszik el.

32 A kutatást az OTKA támogatta. Az interjúk hamarosan kutathatók a 20. század hangja Archívumban (www.20.szazadhangja.hu).

33 Vő.: Kovái Cecília: „Élhető volt az a világ, de sok mindenbe leredukált minket - tehát valamit kaptunk, valamit meg elvettek". In: Kovács Éva (szerk.): Tükörszilánkok - Kádár-korszakok a személyes emlékezetben. MTA Szociológiai Kutatóintézet - 56-os Intézet, Budapest 2008, 175-230.; Bányai Borbála - Légmán Anna: „A Kádár-rendszerrel semmi bajom". In: Ugyanott: 231-260.

15