Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Kovács Éva: A narratív módszertanok politikája

filmtől a hollywoodi melodrámáig.22 Ennél ugyan egy jóval szőkébb - inkább csak szakmai - kört érintett Claude Lanzmann 1985-ös, közel tízórás dokumentációja, az interjúzásban azonban máig kitörölhetetlen nyomokat hagyott.23

Az élettörténeti elbeszélés visszatalált oda, ahonnan eredt: a populáris kultúrába, a mindennapi életbe. A soá autobiografikus emlékezete előbb a nyugat-európai és az észak-amerikai, majd a szélesebben vett európai kultúra részévé vált, maga az élettörténeti elbeszélés pedig kulturális örökséggé - egyfajta Heu de métnoire-rá.24 A történelem folyamán valószínűleg ritka jelenségként, három évtizednyi egy helyben topogás után a soá kommunikatív emlékezete hihetetlen sebességgel alakult át kulturális emlékezetté. S talán nem túlzás azt állítani, hogy jelentős részben azért, mert az élettörténeti elbeszéléseken, a tanúságtételeken keresztül a személyes élmények mások számára is átélhetővé váltak. Sorra nyitották meg kapuikat az archívumok, múzeumok, könyvtárak és egyetemi tanszékek, hogy összegyűjtsék és befogadják a video- vagy hangkazettára rögzített visszaemlékezéseket25 És fordítva: a

22 A nyugati filmtörténethez lásd Koppén, Manuel - Scherpe, Klaus (Hrsg.): Bilder des Holocaust. Literatur - Film - Bildende Kunst. Köln, Böhlau. Köppen-Scherpe 1997; Gilman, Sander L.: Is Life Beautiful? Can the Shoah Be Funny? Some Thoughts on Recent and Older Films. Critical Inquiry 2000/2: 279-309. A tágabb problémát - hogy míg a soá témájú filmeket tízmilliók látták a világon, tudományos feldolgozásuk mégsem történt meg - a legújabban lásd: Ginsberg, Terri: Holocaust Film. The Political Aesthetics of Ideology. Cambrigde, Cambridge Scholars Publishers 2007. A magyar film- történethez lásd Surányi Vera (szerk.): Minarik, Sonnenschein és a többiek. Zsidó sorsok magyar filmen. Budapest, Magyar Zsidó Kulturális Egyesület - Szombat, 2001; K. Horváth Zsolt: Az emlékezés nulla fokán. A képi jelentéstulajdonítás etikai/történeti többlete ]ancsó Miklós „zsidó témájú" dokumentumfilmjeiben. Metropolis 2001/3: 50-60.

23 Lanzmann, Claude: Shoah. Les Films Aleph. Paris; História Films: Paris; WDR: Köln, 1985.

24 Az UNESCO 1997-ben kiadta a Proclamation of Masterpieces of the Oral and Intangible Heritage of Humanity című dokumentumot, mellyel hivatalosan is az egyetemes kulturális örökség részévé tette a személyes tanúságtételt (http://portal.unesco.org). Ennek első példaértékű helyi kezdeményezése lett a Robben Island Museum hangzó gyűjteménye (http://www.robben-island.org.za). A német Edition Körber-Stiftung máig 16 kötetet adott ki Erzählte Geschichte (Elbeszélt történelem) című sorozatában (http://www.koerber-stiftung.de), és a példák folytathatók.

25 A már hivatkozott Fortunoff archívumot követő legjelentősebb nemzetközi vállalkozás a Spielberg által kezdeményezett Shoah Túlélői Vizuális Történelem Alapítvány (http://www.usc.edu/), mely a rendszerváltás utáni években Magyarországon is készíttetett 800 videointerjút. Nemrégiben a digitális anyag másolata a Freie Universität Berlin birtokába került (http://www.vha.fu-berlin.de). A gyűjtés már évekkel ezelőtt lezárult. Az egész világra kiterjedő interjús kutatás folyik még ma is a United States Holocaust Museum (USHM) Memory projektjében. Ugyanez az intézmény eddig 125 olyan tudományos vagy kulturális műhelyt lelt fel, melynek saját oral history-gyűjteménye van (http://www.ushmm.org). Hasonló - bár kisebb volumenű - gyűjtemény jött létre Zsidó élettörténetek a huszadik században címmel a Centropa Közép-európai Kutatási és Dokumentációs Központban, mely 14 országból gyűjti a családtörténeteket (http://www.centropa.hu). A magyar Shoah Alapítvány által készített interjúk egy másolata jelenleg a budapesti Central European Universityn kutatható (http://www.library.ceu.hu/vha.html). Hozzávetőleg 800 biográfiai interjút készíttetett a Mauthauseni Múzeum (ebből 80 magyar) (http:// www.mauthausen-memorial.at). A legfiatalabb nemzetközi gyűjtemény 28 országból 550 elbeszélést gyűjtött össze a Stiftung „Erinnerung, Verantwortung und Zukunft" támogatásával Az egykori kényszer- és rabmunka élettörténeti dokumentációja címmel, amely 2010-től szintén a berlini Freie Universitäten kutatható (http://www.zwangsarbeit-archiv.de). A brüsszeli Auschwitz Alapítvány nemzetközi folyóiratot ad ki International Journal - Cahier International. Studies on the audio-visual testimony of victims of Nazi crimes and genocides címmel (http://www.auschwitz.be), amely kifejezetten e forrásanyagok elemzé11