Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Tóth Csilla: Történeti tudatregény: Spiró György: Tavaszi Tárlat

A példázatszerűség szempontjából túlságosan egyértelmű szimbólumokat (pl. a tyúk megölése, az apa-fiú viszony, a szembetegség motívuma) sikeresen ellenpontozza a regény narratív struktúrája, melynek középpontjában a Kádár-korszakot legitimáló, „jámbor" kommunista tudatának ábrázolása áll. A történeti tudatregény művészi szempontból legerősebb eszközei a fokalizáció finom átcsúsztatásával a hős tudatának megkettőzése, és ezzel egyidejűleg önreflexiójának, valóságérzékelésének elbizonytalanítása. A regény másik lényeges, de kevésbé újszerű formáló elve a hatalom által átformált tudat megjelenítése, a fenyegetettségben tartás eszközeinek, a koncepciós perek, a káderéletrajzok sémáinak nyelvben, világértelmezésben való megjelenítése.

Jó példa erre Fátray munkába való visszatérésének jelenete. Amikor újra megjelenik a munkahelyén a kollégák ugratása („Tudjuk, hogy disszidáltatok, hiába is tagadod..." 37.) egy pillanat alatt koncepciós perbe vált át. A kedélyes viccelődés nem a hős későbbi perbe fogásának előreutaló eleme, hanem a hatalom büntetőmechanizmusainak tudatba való beépültségét, elsajátítását tükrözi. Az elbeszélő minimális jelenlétére korlátozott, több személy részvételével lefolytatott, egyre fenyegetőbbé váló beszélgetés rövid, szaggatott mondatai politikai perré, bűnvádi eljárássá épülnek fel, valóság és fikció megkülönböztethetetlenné válik. Kevésbé erőteljes hatású jelenet, de hasonlóképpen a kulturális minta és tudat kapcsolatát tematizálja a párttitkárral folytatott beszélgetés, Fátray idézett monológja a káderéletrajzok mintáját követi („Elmondta: náluk a családban egyik ágról sem volt vallásos senki, nem jártak zsinagógába... Az ő szülei magániparosok voltak, szűcsök, szorgosak és nagyon szegények..." 76.). E szempontból a regény egyik gyenge pontja, amikor a kulcsszereplőről (Szász Lali) többlettudással bíró elsődleges elbeszélő és nem a hős él a koncepciós per vallomásainak szófordulataival („Kandó Laci igazolóbizottsági tárgyalásán ismerte meg a népbíró dr. Szász Lajost 45 nyarán." 192.). Ez a rész ellentmond a regény narratív koncepciójának, melyet már a koncepciós pert idéző jelenettől kezdődően a hős személyének megkettőződése (egy olyan Fátray, aki bűnös, mert részt vett a forradalomban) jellemez. A fokalizáló, a hős munkahelyéről való eltanácsolásával kezdődően már nem egyszerűen az eseményeket (perét), hanem önmagát vizsgálja, így a fokalizált tárgy megkettőződik. A kezdetben figurális, a történéseket a hős szemével figyelő elbeszélő egyre inkább átadja a helyét a megfigyeltre és megfigyelőre oszló hősnek. Az elsődleges elbeszélői közlés ilyenkor tisztán a hős mozgásának közvetítésére korlátozódik („Átment a presszóba."), ami gyakran váltakozik a szereplő saját, környezetére vonatkozó, másodlagos elbeszélőként megfogalmazott kijelentéseivel („Két férfi jött be a presszóba, leültek a felső szinten... Titkosrendőrök, engem figyelnek" 194.) és önreflexióival („Na ne. Lassan beleőrülök." 194.). A hős saját érzékleteire és a valóságra vonatkozó kognitív megállapításai folyamatosan elbi- zonytalanítva jelennek meg („Pár pillanatra elaludhatott, mert lebukott az asztalra." 193.), („ Odabenn mintha most több munkásőr és civil őrködött volna, mint három nappal korábban. Lehetetlen, rémeket látok." 173.) vagy („Most mintha nem beszélt volna senki. Nem nézett rá senki. Az asztaloknál éppen úgy ettek, hogy éppen őfeléje nem fordultak. Ők nem is hallhatták." 131.) A hatalom fenntartásának sémáit átvevő tudat önmagát is a hatalom szemével, bűnösként, gyanúsítottként szemléli, elveszíti valóságérzetét. A regény legértékesebb jelenetei ennek a torzító mechanizmusnak a működését szemléltetik, méghozzá úgy, hogy a folyamatba bevonják a megfelelően kondicionált közép-kelet-európai befogadói tudatot is. Ilyen például a feleség elbeszélése a Tavaszi Tárlat kudarcáról, ami szorosan kapcsolódik a regény parabolisztikusságához is. Úgy tűnik, hirtelen az egész család élete rácáfol a közéleti nem cselekvés, kívülmaradás filozófiájának gyakorlati megvalósíthatóságára: Fátrayt perbe fogják, munkahelyéről (nem hivatalosan) elbocsátották, a feleséget feljelentették, sőt még a gyerek is beírást kapott az ellenőrzőbe, mivel „szándékosan hamisan énekelt" (185.). Lényeges, hogy minden elbeszélői kommentár hiányzik innen. A feleség elbeszéli a vele történteket, a férj hallgat, az elsődleges elbeszélő csak a hős testi reakcióit írja le („Nem tudott odafigyelni a feleségére, zsibbadtak a végtagjai, mintha megszűnt volna a vérkeringése, a szíve őrülten verdesett. Igyekezett nem leszédülni a hokedliről." 185.). Semmilyen utalás nincs arra, hogy a három esemény között összefüggés lenne, ehhez a befogadó Kádár-rendszerben formálódott tudata is szükséges, hogy értsük: a három esemény között összefüggés lehet, sőt kell, hogy legyen, minden racionális megfontolás ellenére. A megjelenített, a rendszer által átörökített félelem mondatja ezt velünk.

109