Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Kabdebó Lóránt: A mitikusságnak megtépett foszlányai és a Költő Agya: Nyolcvan éve jelent meg a Fekete kolostor

Fűz a tóparton

Roppant ég alatt, és tűnődve, mintha saját árnyát akarná kihalászni, úgy néz, úgy hajlik a tóba a fűzfa s nem érti, hogy egy másik, óriási kékségből, mely fordítva ring a mélyben, milyen kisértet nyúl föl s kandikál ki, mintha egy fenti, fuldokló világból őt, az árnyát, akarná lehalászni.

Kuncz Aladár könyvfelezést záró remek ívű látomásában hasonlóképpen jelenik meg a történetből megidézett szövegegyüttes, amely a maga poétikai eszközeivel kiemeli az embert a könyvben megszőtt eseményességből, alkalmat ad számára, hogy rákérdezhessen létezése mibenlétére. Lehetőséget teremt, hogy ennek a létezésnek a különböző esélyeit megformálja, szembesíti azokat különböző idősíkokban, és kondicionális esélyekkel felruházva, de végül is fenntartja a választási lehetőségeket. Nem adja meg az En-nek a megfogalmazódási autentikusságot, ugyanakkor felmutatja számára ennek az autentikusságnak a látomását (mint ezt a poétikai formálásmódot valaha monográfiáimban „személyiséglátomásnak" nevezve leírtam). A kiemeltség esélyét a mindennapiból, és a megvalósultság távlatosságát. Azt a poétikai helyzetet szimulálja, amelyet metaforikusán Szabó Lőrinc nevezett meg a magyar irodalomban, és amelyre már Rába György is ráfigyelt33, és amelyet jelen könyvének címébe is beemel Kulcsár-Szabó Zoltán: „tükörszínjáték".

s számodra végül az egész világból semmi sem marad, csak tükörszínjátéka agyadnak, mely hallgat és befele néz.

És befogadójának mit biztosít ez a szöveg? Hogyan tudja önmagába fonni a felajánlott módszerrel mindenkori olvasója mindenkori tudatát? Miként hasznosíthatja a Költő Agyát a maga számára? Erre a Tücsökzene egyik kiszólása biztatva adhat receptet:

A szín forog, és amit elhagyok, egészítse ki a ti álmotok.

A Tücsökzene: verses életmeditáció, de a Fekete kolostor: dokumentum avagy regény? Emlékezet, amely a megtörténtek után másfél évtizeddel szöveggé formálódik az egyik résztvevő agyában, amely felmutatja a valahai jelen tárgyi és ténybeli ragadmányainak foszlányait, leírja a present perfectet, ami megmaradt; - ugyanakkor mindegyik jelenetben (legalábbis a jobban sikerűitekben) kiemeli a szöveget a maga konkrétságából, lehetőségeit, távlatosságát, conjunctivusos idegenségeit is beleszövi. Mint teszi ezt Yeats talán leghíresebb versében (An Irish Airman foresees his Death) ír pilótája tudatával, aki a felhők viharában („Drove to this tumult in the clouds") a halállal szembenézés kéjes pillanatában („A lonely impulse of delight”) végzi el végső számvetését - nem a történetességben, hanem a létezés mikéntjére rákérdezve

33 Rába György: Szabó Lőrinc Akadémiai, Budapest, 1972. 75-76.

82