Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Balog Iván: "Békecsinálók könyve": Fasizmus és antiszemitizmus - mint hisztéria
tóttá. A végeredmény: a nácizmus az egyetlen ideológia, amelynek semmiféle értékrendje nincs, és Bibó szájából ennél súlyosabb ítélet nem képzelhető el. A második világháború katasztrófájához azonban a náci barbárság önmagában nem lett volna elégséges. Szükséges volt hozzá az európai egyensúly hiánya, a demokráciák sorozatos baklövései is. Bibó szerint deklarálniuk kellett volna: egy demokratikus Németországnak nem tiltanák meg, hogy Ausztriával és a Szudétákkal egyesüljön. Ebben a szellemben hívja fel a figyelmet a háború utáni rendezés feladataira is. A német példához hasonlóan alapelvül az önrendelkezés alapján álló etnikai revíziót ajánlja, a beavatkozás tilalmának eltörlésével, tehát a szuverenitást korlátozó nagyhatalmi egyetértéssel, „nagyhatalmi koncerttel". Bibó ebben Ferrerót és az olasz történész kedvenc politikusát, Talleyrand-t, az 1815-ös bécsi kongresszus nagy béketeremtőjét próbálta követni, aki Bibóhoz hasonlóan a régi rendből származott, és a saját fejével jött rá: a régi rend megmentése helyett erőszakmentes leváltásának élére kell állni. Bibó is az európai legitimitás összefüggő rendszerét akarta regenerálni, és ezért - szocialista létére - a háború utáni újjáépítést nem a hirtelen demokratizálástól, hanem a szakmai autonómiájukat, tradícióikat megőrzött intézményektől várta. Nemcsak a rendszerváltástól óvott azonban, hanem az első világháborút követő hibák megismétlésétől is. Helytelenítette a németek túlzott megbüntetését, és helyette olyan légkör megteremtését szorgalmazta, amelyben a németek előbb-utóbb maguktól, kényszer nélkül is önvizsgálatba kezdhetnek. így vélte megragadni az esélyt: a hisztériák terápiájához, a konszolidálódott hamis helyzetek terápiájára éppen a válságok, a „cseppfolyós helyzetek" a legalkalmasabbak. Bibó ennek megfelelően a Békecsinálók könyvében a Német hisztériát követő passzusokban, több száz oldalon keresztül tesz javaslatokat az európai rend újraformálására és konszolidálására.16 IV. A Zsidókérdés Magyarországon 1944 után című, 1948-ban született tanulmány Bibó kivételes intellektuális horderejű munkásságából is kiemelkedik. A szerző ebben a művében kamatoztatta a legmagasabb szinten munkássága egyik legfőbb erényét: pszichológiai érzékét. A megírásra az apropót az antiszemitizmus újbóli jelentkezése és a zsidóüldözések során tanúsított közönyért való országos, morális felelősségvállalás elmaradása okozta. Bibónak azt kellett látnia, hogy a magyar holocaustért való felelősség kérdése nem úgy vetődik fel, mint zsidók lemészárlásáért való felelősség, hanem belemosódik egy általános, a Horthy-rendszer hívei ellen is irányuló antifasiszta felelősségre vonásba, amely nem jogállami, hanem rendőrállami keretek között folyik.17 A Zsidókérdés négy fő részből, nagy fejezetből áll. Az első címe: Felelősségünk azért, ami történt, önmagáért beszél. A következő, Zsidók és antiszemiták című fejezetben viszont a szerző elhagyja az 1938 és 1944 közötti magyar politika terrénumát, és megkísérli kifejteni az antiszemitizmus általános elméletét. A harmadik fejezet - Zsidó asszimiláció és zsidó öntudat - részben az asszimiláció teóriáival, részben a 19. és a 20. század magyar történelmével foglalkozik. Az utolsó részben a szerző némileg visszatér a jelenkorba, és A mai helyzet, vagyis az 1948-as állapot taglalásával fejezi be traktátusát. A továbbiakban előbb a 16 Bibó 1986a: 585-604. 17 A demokratikus legitimitást nélkülöző kommunista antifasizmus kontraproduktivitásáról 1. Fulbrook 2001, Babarczy 2004. 60
