Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Balog Iván: "Békecsinálók könyve": Fasizmus és antiszemitizmus - mint hisztéria
a szabadságintézményeken alapuló hatalommegosztás, hatalmi egyensúly példáit látta, ahol a hatalom gyakorlása tárgyi feladattá, szakszerű adminisztrációvá alakul át. Az értékrendek, értékítéletek között egyeztető, a konfliktusokat jogi útra terelő, mindig valamilyen „harmadik utat" kereső közvetítő szerepét azért öltötte fel, mert nemzetközi jogászként kezdte pályáját, egy olyan jogág művelőjeként, amelynek a legnehezebb érvényt szerezni. A nemzetközi jogász Bibó értelmezésében a középkori klerikushoz hasonlóan olyan cél felé közelít, amely csak évszázadok múlva érhető el.5 Alternatívaként fel kell mutatnia és őriznie kell egy magatartásmintát, ehhez pedig nagymértékben pedagógiai vénára is szüksége van. Közvetett, lelki befolyással kell helyettesítenie hiányzó hatalmi erőforrásait, ehhez pedig a társadalom pszichiáterévé, „szociálpszichoterapeutává" kell válnia. A csoport- vagy párterápiát végző pszichológushoz hasonlóan rá kell vezetnie olvasóit, hogyan szabaduljanak ki kommunikációs zsákutcáikból, hogyan és miről vitatkozzanak - anélkül, hogy megparancsolná nekik: mit csináljanak, hogyan éljenek. Rejtett patemalizmusa miatt igen kétes és kényes vállalkozás ez. A legfőbb buktatója: ha az animátor kéretlenül tukmálja rá magát hallgatóságára, pláne, ha - önmagának ellentmondva -felszólítja közönségét: legyenek spontának, autonómok stb. Bibó zsenialitása azonban elsősorban az így értelmezett politikai pszichológiai, tömegpszichológiai orientációjú publicisztikában bontakozott ki, éspedig azért, mert legjobb írásaiban a személyes példaadást hitelesen, célzatosság nélkül valósította meg. Önkéntes szerepvállalására, kéretlen beavatkozására pedig azért volt szükség, mert a legsúlyosabb krízishelyzetekben, amikor a régi intézmények már nem működnek, az újak pedig még nem, a hozzá hasonló moderátorok igenis nélkülözhetetlenek. A bibói megközelítés intellektuális erejét elméleti megalapozottsága is növeli. Bibó módszere ugyanis a szinopszis volt, amelyet tanítómesterétől, a szegedi jogelméleti iskola alapítójától, Horváth Barnától vett át. A szinopszis pedig nem más, mint egyfajta diszkurzív6 - tehát nem hegeli és nem ontológiai jellegű - dialektika.7 A szinoptikus módszer legjobban sikerült példája Bibó talán legkiemelkedőbb tanulmánya, A békeszerződés és a magyar demokrácia, amely egy ma is igen aktuális és neuralgikus kérdésben a demokrácia nevében egyszerre ítéli el a Horthy-rendszer második világháborús szereplését és a szomszédos államokban folytatott magyarüldözést. II. Bibónak a politikai hisztériákról kialakított koncepciója egy mélyen végiggondolt történetszemlélet folyománya. A fasizmusról és a diktatórikus szocializmusról vallott felfogása, de a kapitalista liberalizmus feletti kritikája is egy összeurópai válságdiagnosztika része, amely azonban nélkülözi a kultúrpesszimizmust. Szerinte az a folyamat, amely során a keresztény egyenlőségeszme a gyakorlatban is megvalósul, még nem fejeződött be. Az „elődemokratizálódás" működő eljárásokkal széles körben, az alárendeltek számára is reális élménnyé tette a szabadságot, és ezzel legitimálta az egyenlőtlenségeket, az arisztokratikus szervezési elvet. Szabadságtechnikák érvényesülnek az újkorban is, „egyenlőségtechnikák" azonban még nincsenek, és ez állandósítja az ellentmondást a mindenki egyenlő emberi méltóságát hirdető alapelv és a gyakorlat között. Ez teremti meg az alapját az 5 Bibó MTA KK Ms 5116/15. Kézzel írt rész. 2. vö. Balog 2004b: 286. 6 A bibói szemlélet ezen vonásának adaptálására tett sikeres kísérletet 1. Dénes 2003. 7 Horváth 1937, Horváth 1938, Horváth 1942, Bibó 1943, Bibó 1986a: 5-149., 221-243., 267. 57
