Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Péter Márta: a legmélyebb; a másik part; csak állt; Gandan; lassul a kifelé; (ott); szélfútta; szépen; úgy
szerelmes barátodról, aki téged és engem elhagyott már akkor itt hagyott bennünket (is) ültünk a kopott fiivön ledobott pulóveren őszelőn (ahogy a temetés) ültünk össze és begubózva, a közelségben érintve őt érintve hiányát csak a hiányt érinthetve törtekben beszéltünk, a szánkba ragadt ízt forgattuk a nyálat én nyálát édes volt így is, minden-után üveg habos áttetsző állag (szájban elmozdult) metafizika forgattuk nyeltük magunkba a fű is kopott volt a nemlétezés emléke, helye, ennyi meg tán az, hogy a szó mássá fordul, ha túlpartot érint ha érint túlit (ahogy tied) ültünk ott mintha lennél közel magunkhoz veled a pulóveren összehúzódva 35
/
