Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - Podmaniczky Szilárd: Lebegés

dig levegővel bírtam. A víz alatt egyébként teljesen máshogy lehet lőni, mert nincs olyan nagy lehetőség menekülni, mint a fák között.

Egyébként apu tényleg a nőket nézte, most jól meg tudtam figyelni. Kapaszkodott a medence szélébe, és egyszerre mosolygott minden nőre. Azt nem mondom, hogy kacsintott, inkább csak hunyorgott a nap miatt. De valahogy akkor éreztem először, hogy ideje lesz hasba lőni.

Előtte kétszer is lemerültem, hogy jól elképzeljem előre, mi fog történni, nehogy elhibázzam. És amikor a harmadiknál lemerültem, apa elfordult, és nem a hasát találtam el, hanem szétlőttem a gerincét. Azt mondta, elmegy meginni egy sört, majd mindjárt visszajön, addig lebegjek.

Én meg lebegtem. Lebuktam a víz alá, hogy megnézzem azt a fekete rácsot a medence alján. De most valahogy nem volt ott. Belenéztem a lyukba, hogy mi lehet belül. Föl akartam jönni levegőért, de valami megfogott és magával rántott a lyuk felé. Éreztem, hogy hamarosan megfulladok, és eszembe jutott, hogy nemsokára visszafelé megyek az anyuba, a testvérem felé. Hátha még a végén én tudom meg először, hogy fiú lesz-e vagy kislány.

33