Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 5. szám - Németh István: "Szerette, ha szerették, de még inkább, ha csodálták": Nemes Marcell, a műpártoló és az ember

1925. április 22-én került sor a Régi Képtár magyar termében, ahol aztán az adományozó kívánságának megfelelően, hosszabb ideig külön belépődíj mellett volt kiállítva.41 Az így befolyt mintegy 5 millió 200 ezer koronát a Képzőművészeti Főiskolának utalták át a rászoruló hallgatók anyagi támogatására.42 A híres Rákóczi-képmás Drezdából való hazakerülése idején Mányoki Adám élete és munkássága még szinte teljesen feldolgozatlannak számított, halaszthatatlanul szükségesnek tűnt tehát egy tudományos igényű Mányoki- monográfia elkészítése. Nemes Marcell a maga részéről rögtön 25 millió koronát ajánlott fel erre a célra. Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem ki is írta a pályázatot, melyet végül Lázár Béla nyert meg.43

Nemes ekkoriban egyes müncheni múzeumokkal is igyekezett mind szorosabbá tenni a kapcsolatát. 1926-ban egy Wolf Hubemek (1485 k.-1553) tulajdonított, Jézus a Getsemané- kertben című festményt ajándékozott a Bayerisches Nationalmuseumnak, az igazgató, Philipp Maria Halm 60. születésnapja alkalmából44, majd egy évvel később Ferdinand Georg Waldmüller (1793-1865) egy 1828-ban festett női képmását adományozta a Neue Pinakotheknak.45 A híres műgyűjtő egyébként 1929-ben még a párizsi Louvre-nak is juttatott néhány jelentős műalkotást46, s ennek köszönhetően, ugyanezen év május 31-én meg is kapta a francia becsületrendet.47

Élete során Nemes többször is tett olyan jellegű kijelentéseket, hogy majd egész műgyűjteményét (vagy ennek jelentős részét) a magyar államra kívánja hagyni.48 Az 1920- as évek végén kitört világgazdasági válság következtében azonban az ő anyagi helyzete is mind kilátástalanabbá vált. Hatalmas hiteleket vett fel különböző német bankoktól, s egyes magánszemélyeknek is komolyabb összeggel tartozott. Nemes tisztában lehetett a helyzet súlyosságával, mivel maga rendelkezett úgy, hogy halála esetén egész műgyűjteményét, minden ingó és ingatlan vagyonát bocsássák áruba, s az így befolyt összegből kártalanítsák a hitelezőket. Szertefoszlott tehát a remény a legendás műgyűjtemény egé41 Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei IV. 1924-26, Budapest, 1927,198. o.

42 A befolyt összegből a Képzőművészeti Főiskola elsősorban a miskolci és a kecskeméti művésztelep nyári tanfolyamait támogatta: Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola rektori tanácsüléseinek jegyzőkönyvei. 1925. április 29. - 1929. október 25., 21. o. Lásd: MDK-V-I-1/3 sz. alatt, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattárában.

43 Lásd: Pályadíj Mányoky Adám életrajzára, in: Magyar Művészet 1925, no. 2. 60. o; A monográfia végül csak évekkel később jelent meg, könyvének bevezetőjében a szerző mindenesetre külön is köszönetét fejezte ki az időközben elhunyt Nemes Marcellnek: Lázár Béla: Mányoki Ádám élete és művészete, Budapest, 1933, 5. o.

44 Nemes Marcell 1926. július 26-án kelt adományozó levele, BNM Dokumentation, Erwerbungsakten ER 1559. szám alatt található a müncheni Bayerisches Nationalmuseum adattárában. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani dr. Matthias Wenigemek, hogy rendelkezésemre bocsátotta az említett festmény fotóját és az adományozással kapcsolatos dokumentumok másolatát.

45 Az ezzel kapcsolatos hivatalos bejegyzést lásd: Direktion der Bayerischen Staatsgemäldesammlungen, Archiv und Bibliothek, München, Archiv 633, Verzeichnisse über die Erwerbungen und Verämderungen von Gemälden und Skulpturen in der Rechnungsjahren 1919-1939, Verzeichnis 1927, nr. 68., inv. nr. 9396.

46 Nemesnek ezek az adományai valamilyen oknál fogva csak 1932-ben, két évvel a gyűjtő halála után kerültek beleltározásra. Lásd: Les donateurs du Louvre, Paris 1989, 280.

47 Ezúton szeretnék köszönetét mondani Christine Minjollet-nak, a párizsi Musée de la Légion d'honneur munkatársának, aki levélben tájékoztatott a francia becsületrend megszerzésének pontos dátumáról.

48 Lásd erről Marczell de Nemes gives art collection to uncrowned king Otto and Hungarian State, New York Times 1925. április 25., 3-4.; Ein wertvolle Sammlung, Welt am Sonntag, 1925. április 26., 17.

87