Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 5. szám - Németh István: "Szerette, ha szerették, de még inkább, ha csodálták": Nemes Marcell, a műpártoló és az ember

Németh István

„Szerette, ha szerették, de még inkább, ha csodálták"

Nemes Marcell, a műpártoló és az ember

Amikor 1911. május 20-án kelt adományozó levelében Jánoshalmi Nemes Marcell egy többségében modern magyar műalkotásokból összeállított, 79 darabot számláló kollekciót ajándékozott Kecskemét városának, hogy ezzel megvesse egy helyi képtár alapjait, már országszerte ismert műgyűjtőnek és mecénásnak számított.1 Nem sokkal ezután Nemes még egy Domenico Tintoretto (1560-1635) által festett Keresztelés című oltárképpel is kiegészítette korábbi adományát, honorálni kívánván azt, hogy a helyi római katolikus egyház felkarolta s foglalkoztatta a kecskeméti művésztelep egyes tagjait.2 De milyen személyes indítékok, motivációk állhatták e nagyvonalú gesztusok, s általában Nemes mecénási tevékenységének a hátterében? Mit lehet tudni egyáltalán Nemes Marcellről, az emberről?

Bár a legendás „marchand-amateur" neve gyakran szerepelt a halála után megjelent, anekdotikus elemekkel fűszerezett visszaemlékezésekben, életéről valójában viszonylag kevés hitelt érdemlő forrással rendelkezünk.3 Jellemző, hogy még születésének pontos dátuma sem szerepel a lexikonokban.4 Nemes Marcell (eredeti nevén Klein Mózes, illetve

1 Az adományozó levél teljes szövege s az ajándékozott művek listája egyaránt megtalálható Sümegi György 1975-ben publikált, mindmáig alapvető tanulmányában: Sümegi György: Nemes Marcell, a műgyűjtő. Adalékok a magyar műgyűjtés századeleji történetéhez, in: Cumania, Acta Museomm ex Comitatu Bács-Kiskun, Kecskemét, 1975, 275-300. o.

2 Az említett Tintoretto-kép adományozásával kapcsolatos, 1911. május 22-én írt levél közölve: Sümegi György: A kecskeméti művésztelep dokumentumai (1909-1919), Budapest 2009, 126-127. o. A szóban forgó festményt még 1938-ban is kimutathatóan a kecskeméti Városi Könyvtár nagytermében őrizték, a II. világháború évei alatt azonban nyoma veszett, s azóta is lappang. Lásd: Héjjas János: Domenico Tintoretto festménye a kecskeméti könyvtárban, in: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei X. (1940), 99-110. o.

3 Az elmúlt évek újabb kutatási eredményeiről: Németh István: Miért lett nemes - a Nemes? Legendák és tények Nemes Marcellről L, in: Artmagazin II. (2004) 4. szám 4-10. o.; Németh István: Apostol vagy műkereskedő? Legendák és tények Nemes Marcellről II., in: Artmagazin II. (2004), 5. szám 4-15. o.; Németh István: Legendák és tények Nemes Marcellről III., A tutzingi várúr - a nemzet halottja, in: Artmagazin III. (2005), 1. szám 4-13. o.

4 Mindez annál is furcsább, mivel Nemes Marcell pontos születési adatai már Meller Simon 1931-ben írt nekrológjában is szerepelnek. Lásd Simon Meller: Marczell von Nemes, in: Zeitschrift für Bildenden Kunst 1931-32, 25-30. o. A Meller által közölt adatok helyességét több időközben előkerült korabeli dokumentum is igazolja.

81