Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Gerold László: Istenek és bérgyilkosok között: Gion Nándor, az elbeszélő
Gerold László Istenek és bérgyilkosok között Gion Nándor, az elbeszélő Irodalmi tevékenységét a hatvanas években Gion Nándor glosszaíróként, kritikusként kezdte az újvidéki Képes Ifjúság hetilap Symposion című mellékletében, illetve az ebből kinövő folyóiratban, az Új Symposionban. Hogy ezekben az írásokban ott rejtőzött a későbbi prózaíró, azt a gördülékeny fogalmazásmód és könyvkritikáinak esszészerű jellege már jelezte. Érezte akkor talán inkább, mint tudta, hogy az esszétől lehet a legkönnyebben átlépni a szépprózába. De erre utal az is, hogy a kamaszkori verspróbálkozás kudarca után novellákat írt (nemrég került elő két novellát tartalmazó diákköri füzete), és vitt az egyik hetilap szerkesztőségébe, amelyek álnéven jelentek meg. Gion a kritikaírást iskolának tekintette, ahol az írás tudományát, a szakmát tanulhatta. Startkő volt, melyről a novella s a regény vizeibe ugorhat: „Amikor már úgy éreztem, hogy szakmailag is eléggé felkészültem, és nagyon-nagyon türelmetlen voltam, akkor nekiszaladtam a szépprózának", nyilatkozta évekkel később. Számára a kritikaírás elsősorban a mesélésre való képesség próbája volt. Azt szerette volna megtudni, van-e készsége arra, hogy szépíró legyen. Amikor 1987-ben Déry-díjat kapott, így vallott: „Szeretek mesélni, leginkább igaz történeteket. És olyan dolgokról, amelyeket fontosnak tartok. Meggyőződésem, hogy a történések megfelelő leírása és egymás mellé állítása hatásosabb a hosszan tartó magyarázatoknál. És megenged bizonyos fegyelmezetlenséget, amire nekem szükségem van. Magam is az ilyen könyveket szeretem olvasni. Magam is ilyen könyveket próbálok írni." Kezdettől fogva a mesélés vágya munkál benne. A fenti nyilatkozat adásakor nem vitás, hogy elképzelése sikerült, már többkötetes, sikeres prózaíró, aki három pályázaton - egyszer novelláért és kétszer regényért - is első díjat kapott.1 És a könyveivel foglalkozó kritika Giont egyértelműen a mesélő, a mesélni tudó prózaírók egyre szűkülő körébe helyezte, olyan írónak látta, akinek nemcsak modora és stílusa, hanem saját írói világa van. Miről írja első novelláit Gion a Symposionban és az Új Symposionban? Hermesről, Arakhnéről, Izsakhárról, a névtelen teherhordóról, Ahasvérusról, mesél a görög mitológiából, a Bibliából, az Ezeregy éjszaka meséiből ismert alakokról. Csupa olyan szereplőről, akiről mesélni lehet, s akikről az író az alapul szolgáló történet mitológiai, mondái vagy történelmi ismeretek mellett is szabadon költheti a mesét, alakíthatja történetüket. Első, nyomtatásban megjelent novellájában Hermesről mesélt, aki „az istenek követe, a halottak alvilági kalauza, a kereskedők, vándorok, szónokok, atléták, feltalálók, szélhámosok és tolvajok istene", s akinek alakját miután bemutatja - „Hegyes szakállal, hírnöki pálcával a kezében, útikalappal a fején, szárnyas saruval a lábán" -, Gion az Odüsszeiából és az Aeneas ból vett idé- * * Gion Nándor összegyűjtött novelláinak utószava. A kötet a Noran-Libro Könyvkiadónál jelenik meg 2011-ben a Könyvhéten. 70
