Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Lengyel András: A "kifordult tény-: egy modernitásalakzat geneziséhez: Kosztolányi, Cholnoky Viktor és A Hét
4 Kosztolányi Cholnoky-képének értelmezését azzal a három írással érdemes kezdeni, amely 1909-ben, 1912-ben és 1913-ban, a kapcsolat „legélőbb" szakaszában mutatja meg, miképpen gondolkozott Cholnokyról Kosztolányi. Az első írás 1909. december 25-én jelent meg, s Cholnoky „első" kötetét - korrektúralevonat vagy az első példányok valamelyike alapján - még a „hivatalos" megjelenési dátum (1910) előtt harangozta be A Hétben. Nem egyszerű könyvismertetés ez tehát, hanem kollegiális hírverés: a könyvnek a karácsony körüli piacra való bevezetése. Hogy ezt közös lapjukban, A Hétben éppen Kosztolányi, s nem valamelyik másik háziszerző végezte el, önmagában is beszédes tény, szorosabb kapcsolatról árulkodik. Maga a cikk jellegzetes Kosztolányi-írás, finom észrevételekben gazdag, okos s jól megírt portré, amelyben az „életrajzi" szerző vonásai és a műből kirajzolódó poétikai jellemzők egymásra másolódnak, összemosódnak. A „szerzőről" beszél, de a kialakuló összképet legalább annyira az értelmezett szövegre építi, mint a név mögött meghúzódó emberre. Ennek a megoldásnak kétségkívül vannak hátrányai, de egészében véve hatásos. Alkalmas arra, hogy egy írói nevet elfogadtasson, s közben a műről is lényeges mondanivalója legyen. Tézise markáns, de nem teljesen evidens: „Cholnoky Viktor magyar és kísértetlátó. Nagyon a szívemen fekszik, hogy róla írva így közel maradjon ez a két szó, és szelíden egy gyékényen béküljön egymással. Magyar kísértetlátó." (Kosztolányi 2004: 275.) A „kísértetlátó" mint terminus azóta nagy karriert futott be, ez a Cholnoky-irodalom sztereotip eleme, s nyilvánvalóan magára Cholnoky önértelmezésére megy vissza. Bizonyos, hogy valami lényeges van benne kimondva. A „magyar" e meghatározásnak némileg más státusú eleme. Első olvasásra tautológiának látszik (mi lehetne más Cholnoky, mint magyar?), s a szakirodalom erre nem is szokott különösebben figyelni. Kosztolányi disztinkciója mégis érdemi s figyelemre méltó. „Magyar kísértetlátó. Ez a kapcsolat mindennél jobban belevilágít a művészetébe [ti. a Cholnokyéba], és talán pedzi is, hogy van és mindenkoron volt a magyarságnak egy töredéke, amely napfényben túlvilági alakokat látott, és a széles, boldog, zsíros nyugalomba átkul hozta magával a tört idegek fájdalmas zenéjét. Máshol mindez rendjén van" (Kosztolányi 2004: 275.) - mondja Kosztolányi. Azaz, azt hangsúlyozza, hogy a „tört idegek fájdalmas zenéje", mely a modem viszonyok disszonanciáinak lenyomata, kifejeződése, a nyugat-európai viszonyokkal ellentétben magyar körülmények között ritkaság. Amíg a „finomság" máshol „a földön terem", „a mi fajtánk kerekarcú, sűrűvérű és boldogan emésztő" (Kosztolányi 2004: 275.); érzéketlen a finomságokra. S e helyzetnek Kosztolányi szerint messzemenő következményei vannak: „Nálunk a jó fiúk nem látnak manókat [ti. „kísérteteket”]. Csak a rosszfiúk. Ezek a fenegyerekek azonban igazabbak, finomabbak, bátrabbak az idegen boszorkányoknál, zseniálisak, mint a polgári famíliákból kifajzott művészek, akik generációk békésen elraktározott eleven erejét és érzésfólöslegét hadakozva, lángolva, keserves könnyel váltják értékké. Ilyen Cholnoky Viktor is, a magyar kísértetlátó." (Kosztolányi 2004: 275.) Ez az érvelés a maga nemében bravúros. Egyrészt rendkívül finoman, de társadalomtörténetileg szituálja a bemutatott írót, s közben önarcképet is rajzol. Másrészt Cholnokyt teljes magától értetődéssel, szinte észrevétlenül a zsenik közé helyezi, hozzákapcsolva (de egyben szembe is állítva) a nyugati modem irodalommal. S egyben, külön bravúr ez, a devianciát, amely a „magyar kísértetlátókat" jellemzi, erénnyé változtatja s igazolja. Az egész írás voltaképpen e „kísértetlátó" gyakorlat metaforikus-szimbolikus szinten való fölvillantása, élesre exponálása. Sem a novellák szorosabb értelemben vett poétikája nem foglalkoztatja, sem a „kísértetlátás" mögötti - realitásokra visszavezethető - valóságdimenzió föltárása nem érdekli. (Utóbbi nyilván evidencia volt számára.) E cikk így - minden kvalitása ellenére - a Cholnoky-mitológia megalapozása, szigorúan megmarad 52
