Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 4. szám - Gömöri György: Levelek Szabó Zoltántól

kus, és nem figyel eléggé az élő magyarországi irodalomra.2 A közgyűlésen részt vett az Oxfordban tanuló írók részéről Márton László és Krassó Miklós is, valamint az ugyancsak Angliában élő Mészáros István, de valamilyen oknál fogva engem választottak be a választmányba, mint „a fiatal oxfordiak" képviselőjét. Lehet, hogy azért, mert hozzászólásom tetszett a részvevőknek: ebben úgy hasonlítottam össze a magyar emigráns sajtót a lengyel emigráns lapokkal, hogy (szinte kiütéssel) a Párizs mellett szerkesztett Kultúra című folyóiratot, Jerzy Giedroyc lapját hoztam ki győztesnek, őket állítottam magyar írótársaim elé követendő példának.

Szabó Zoltán 1958. november 3-án írt levelében erre a párizsi epizódra utal. Őt a közgyűlésen megválasztották a MISZK főtitkárának, tehát Faludy Györggyel szemben előnyös pozícióba került, s mivel a fiatalok mind őt támogatták, méltányolta segítségünket. Levelében ezt írja:

„Kedves Gyurka,

ez csak életjel, szorosabban arról, hogy meghűlve s lázasan érkeztem vissza, valamint köszönet és gratuláció kiváló párizsi szereplésedért. Hármatoknak hála, a fő cél, nevezetesen annak eloszlatása, hogy az ifjabbak a felelőtlenek, elérődött. A többi elválik.

Köszöntlek választmányi tag gyanánt is, hivatalból.

Remélem, hogy anyagilag nem mentél túlságosan tönkre. Én eléggé. Ignotus fogadkozik, hogy a lapban3 több helyet kaptok, főleg a kritikai rovatokban, a joggal említett hiányok eliminálására.

Ölellek

Zoltán”

Ezek után egyszer 1959 májusában Szabó Zoltán vitt át bennünket kocsival Londonból a hollandiai Doomba, a Mikes Kelemen Kör első tanulmányi napjaira. Négyen ültünk autójában, és akkor még szerencsére nem fogtam föl teljesen, hogy A tarái helyzet kiváló szerzője milyen rosszul vezet, csak nemrégiben tudtam meg Sárközi Mátyás barátomtól, hogy Zoltán tizenhétszer futott neki az autóvezetői vizsgának, vagyis tizenhatszor megbuktatták. Nagyobb megrázkódtatás nélkül átértünk Doomba, az igen jól sikerült Mikes- konferenciára, de én visszafelé már vonattal jöttem.

Következő, 1959. szeptember 11-i levelében Szabó Zoltán voltaképpen egyetlen fontos dolgot közöl, azt, hogy a készülő költői antológiába (ami aztán Kilenc költő címen jelent meg a Magyar Könyves Céh kiadásában Londonban) csak olyanoktól válogat be verseket, akiknek még nem jelent meg önálló kötetük, ezért Kannás Alajossal és Sulyok Vincével együtt engem is kénytelen kihagyni a gyűjteményből. Mivel az én első, Virágbizonyság című verseskötetem akkor már napvilágot látott, zokszó nélkül vettem tudomásul a hírt.

Miután 1959 legvégén beköltöztem Londonba, ahol rendszeresen láthattam Zoltánt, illetve 1960-61-et Indonéziában töltöttem, ahonnan csak nagyon kevés emberrel leveleztem, levelezésünk hosszabb időre megszakadt. Amikor a Books Abroad című amerikai világirodalmi lap 1965. őszi számában elismerő hangú ismertetést írtam Szabó Zoltán Washingtonban másodszorra kiadott Szerelmes földrajz című könyvéről, a szerző ezt levélben köszönte meg, de sajnos ez a levélke valahol elkallódott irataim között. Utolsó Szabó Zoltán-levelem pedig akkorról maradt fenn, amikor budapesti felkérésre 1978-ban anyagot gyűjtöttem a hazai Magyar Irodalmi Lexikon harmadik kötetéhez. Ezt Zoltán ahhoz

2 Lásd: Irodalmi Újság, 1957-1989. Dokumentumok a lap történetéből, szerk. Nagy Csaba, Bp., Argumentum, 1993, 69-71 és 72-74.

3 Az Irodalmi Újságban.

102