Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 4. szám - Miskolczy Ambrus: Román-zsidó identitásviták: avagy Mihail Sebastian "kettős élete"

problémáik megoldására, ahelyett, hogy a nagyhatalmak kegyeit lesve egymást próbálnák kijátszani.

Sebastian „kettős élete" nem a fasiszta publicista és a humanitárius író között oszlik meg, hanem az ádáz publicisztika, a finom esszé, az elemző regényírás, a komor, olykor borzasztó valóság dokumentálása és a boldog emberi világot megidéző dramaturgia között. Az 1930-as évek óta finomabb lett a stílus - írásban, de a probléma maradt. Az viszont nem kétséges, hogy a régi és mai Sebastian-viták igazi nyertese maga Mihail Sebastian. Láthatjuk, messze magasodik az olykor nagyon szellemtelen szellemi táj fölé. 1941 novemberében azt álmodta, hogy barátnőjével egy vasgárdista-felvonuláson az élen haladnak, amikor valaki rájuk kiált: „Zsidó légionáriusok!", mire elmenekülnek. Lelkiismeret-furdalása volt? Amikor 1942-ben az egyik - majdani kommunista - szél- kakas-író könyvében úgy szerkesztette őt ki, mint „kereszteletlen zsidó és az ortodoxok gyakori díszgoja", akkor naplójában keserűen nyugtázta: „Ahogy öregszem, úgy látom he, hogy a malentendu-k [félreértések] elkerülhetetlenek. A Cuvántul életem örökké nyílt kérdése. Semmi sem zárja le, semmi, sem az írásom, sem az életem." Igaza van. De ki tudja lezárni? Ha őt nem engedjük szóhoz jutni akkor, amikor róla beszélünk, nem az ő, hanem a mi lezáratlan kérdéseinkről árulunk el egyet s mást. Igen, de minek?

99