Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov verseiből

A két küldöttség összekeveredett. Röhögve ittuk a zöld-fehér kumiszt, ettük a sózott barna kenyeret.

A levegőből Ariel fityiszt mutogatott. „Kibabráltak veletek. Erjesztett kancatej.'' Ereztem az ízt.

És Léna sápadt arcába meredtem.

A délutáni, váratlan melegben.

Aztán fekete Volgába ültünk, meg sem álltunk a Puskin hotelig.

A kumiszra még két vodkát leküldtünk. És eljutottunk a fotelokig,

Félájultan és kábán feküdtünk.

„Mit tenne a hős vezér, Roderick?" „Két ellenségét azonnal levágná, ujját lenyomva torkán, le is hányná."

2. Az üveg világban

Csoda történt. Az üvegvilágban, hajdani első verseimben jártam. Mindent opálos üvegeken át láttam. Csillogtak üvegpaloták. Üveggé válott minden körülöttem. Kószáltam üvegutcán elveszetten, átlátszóvá vált, áttetszővé minden, elhibbant sorra, miben addig hittem. Ideák, eszmék forogtak a sárban. Korábban kellett volna, korábban kezdeni el, ellenük a harcot, mire eszméltem minden összeomlott. Üvegfalakon, iszonyú tükrökben önmagam sápadt arcába meredtem. Két háború és a forradalom,

Csak ezután jött, vérezve dalom. Feküdtem Léna mellett, félig ébren, félig rémálmok mérgező ködében.

És tudtam egyszer én is meghalok, fel kell adnom a csaló látszatot. Önmagam baljós árnyékává váltam, A valahai kokandi kánságban.

32