Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3. szám - Vári Attila: Halotti tor
- Na, hát akkor jó szórakozást a temetéshez - mondta dühösen Békái, s a koporsót szállító szekér nyomába sántikált, mindegyre beleragadva a ragacsos sárba. Még szerencse - gondolta, hogy évekkel korábban, amikor szegre akasztotta, búzát töltött a csizmájába, mert nem száradt szét, s most a temetőbe vezető úton nem kellett azzal kínlódjon, mint a többiek, mert mindegyre elmaradt valamelyik lábukról a cipőjük. A szertartás rövid volt, s a falusiak döbbenten nézték, hogy a városiak nem toroznak, beszállnak a nagy fekete autókba, s eltűnnek a szemük elől. Nem volt szó semmiféle torról, de a Surlott Grádics tulajdonosának felesége méltatlannak találta volna, ha nem rendezi meg, s mert biztos volt benne, hogy a kompánia a félórányi útra lévő faluból egyenesen a kocsmába jön majd, a különterembe téríttetett Békái társaságának. Előételnek paradicsommártásban főzött füstölt szardellát készített, s a lehűtött tálat, amelyben a halak úsztak, az asztal közepére tette, s úgy gondolta, hogy forró erőlevest ad utána, buggyantott tojással, s a vacsora főétele a faszénen sütött disznókaraj lesz. Megérkeztek a törzsasztal tagjai, nyakig sárosán, s az állandó esők miatt zárva tartó sörkertben takarították cipőjükről, nadrágszárukról a megkérgesedett agyagos sarat. Asztalhoz ültek, s a pedellus fölemelkedett, hogy elérje a halas tálat, s a macska éppen leugrott volna a polc tetejéről, de a föltornyosuló kopasz fej eltérítette a lendületét, s Cirmi a paradicsommártás közepén landolt. Farkával csapkodni kezdett az ismeretlen anyagban, s amit a toccsanása nem spriccelt szét, azt most sikeresen pöttyözte mindenre, amit hatókörében ért. A felcsapó vörös szósz befröcskölte a torozók arcát, s úgy néztek ki, mintha csupa fejsérült ülne az asztal körül. Döbbent csönd ülte meg a különtermet, csak a macska nyávogott förtelmesen, s még ott a tál közepén nyalni kezdte magáról a halízű ínyencséget. A zászlótartóba helyezett fekete selyem olyan lett, mint egy vörös halálfejes kalózlobogó. Ahogy egymásra néztek az öregek, nem bírták röhögés nélkül megállni a látványt. A sekrestyés homlokára ragadt fejestől-farkastól egy szardella, a pedellus bajszáról, akár egy vörös jégcsap, alsó végén golyóvá kerekedve ingázott a kulimász, Békái a robbanásszerű becsapódás pillanatában a szeméhez kapott, s így sikerült szétmázolni az arcán a szószt, s gyulladás színűvé tenni bozontos szemöldökét, haját. Olyan volt egészében a látvány, mintha megskalpolták volna a nyugalmazott váltóőrt. A temetőőmek jutott a legtöbb. Homlokán három babérlevél ékeskedett, mint egy dicsőségkoszorú maradványa, bár egyáltalán nem nézett ki antik atlétának. A Meszticz-féle fűszerkereskedés hajdani hordára volt az egyetlen, aki megúszta, mert a Surlott Grádics ünnepi készletével terítettek a torozóknak, azzal, amit még osztrák-magyar alattvalóként rendelt a hajdani tulajdonos egy csehországi porcelángyárból, s amelyen a széleken mintázat volt, s a hordár éppen azt vizslatta rövidlátó módon, hogy mik azok a piszokfoltok a tányérján, s ahogy az arca elé tartotta, mint egy pajzs, felfogta a macskavulkán láváját. 30
