Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3. szám - Podmaniczky Szilárd: Hazai hómező
az láthatatlan, a messziről jött orosz meg azt mond, amit akar, a műszereknek mindegy, hogy merről fúj a szél. Anyunak van egy barátnője, az szokott még elvinni szánkózni, ha anyu nincs kész a bérszámfejtéssel. Csak sajnos nagyon lassan húz, meg folyton elesik, a múltkor rámentem a szánkóval a kisujjára, és annyira vérzett, hogy apu még itt a fölső karját is bekötözte, amitől anyu féltékeny lett, és kétszer utalta el neki a társadalombiztosítási járulékát. Apu meg röhögött, hogy na, azt a hajadra kenheted, amit egyszer oda beutalsz, azt soha nem kapod vissza, úgyhogy anyu bejárt a megyei adóhivatalba könyörögni, de csak annyit ért el, hogy mindenki megismerte, tele lett vele az összes biztonsági kamera, meg olyan sokat hisztériázott az információban, hogy esténként visszapörgették nézni az unatkozó biztonságiak. Mostanában anyu nagyon mogorva, még magamban se enged ki játszani a hóba, mert folyton ledobja az Internet. Esténként vacsora után rágja apu fülét, hogy cseréljék le a mobil internetet, mert az hol van, hol nincs. Apu a vállát rángatja, hogy ezért mobil, hol van, hol nincs, inkább azt szokta rántottaevés közben mondani, hogy termeljen ki az anyu vállalkozása annyit, hogy áttérjenek valami korlátlan adsl-re, mert akkor lehetne esténként az ágyból nézni a redtube-ot, mert így képtelenség annyit takarékoskodni a levelezéssel, hogy le tudja tölteni a Maigret felügyelő női változatát. Néha, amikor nem figyelnek oda, anyu beleveszik a lábápolásba, vagy szőr- teleníti a tarkóját, apu meg a faliórát szereli, mert egy ideje elkezdett visszafelé járni, akkor ki tudok lopózni a hóba, és olyan angyalkákat dobálok magamból, hogy másnap még én is azt hiszem, hogy tizenhat egyforma angyal esett le a házunk elé. Csak az volt a furcsa, hogy az egyik angyal fején lett egy kis vérzés, és hiába tapogattam a fejem, nem találtam a sebet. Később aztán onnan nem messze megtaláltam a fél galambot, amit már nem tudott egyedül megenni a macska. Másnap templomban voltunk, és azt kérte az atya, hogy egy percig imádkozzunk magunkban egy elvesztett ismerősünkért. Anyu ilyenkor bemondja, hogy nagymama, csak az a baj, hogy én nem ismertem a nagyit. Apu szerint viszont egy másfél éves gyerek képes megjegyezni még a nagy világégések dátumát is, nemhogy a nagymamáját, de én attól kezdve folyton a galambért imádkoztam, és főleg akkor láttam, mennyire igazam van, mikor az egyik oltárképen megláttam egy galambot, viszont a nagymamát sehova nem festették oda. Vagyis volt az egyik képen egy nő, de szerintem az nem lehetett a nagymama, mert világított a szíve, és a nagyi nem infarktust kapott. Apu minden évben megígéri, hogy fölépít a konyhaablak elé egy hóembert, de folyton anyura keni, hogy elfőzi előle a répát, olyan jó gomboknak való pogácsabrikettet meg már nem lehet kapni, az összetört széndarabokból pedig csak ilyen horrorisztikus fogsort tudna kirakni. Úgyhogy egy vasárnap délelőtt, amikor apu előző éjjel három teljes BL-döntőt megnézett, és a sörösüvegektől nem lehetett a fürdőszobaajtót becsukni, akkor kimentem egyedül hátra, ahol anyu se lát, meg a Takács Laci bácsi se tud fejbe lőni, még ha gellert kap is a golyó, és föltekertem három gömböt a hóból, egymás tetejére raktam őket, és kiformáztam az embert. A végén apu kijött pizsamában, mert szerinte a friss hó a legjobb a másnaposság ellen, megevett két marék havat, 22
