Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Szerdahelyi Zoltán: Beszélgetések Hajnóczy Péterről Balázs Józseffel
1 Balázs József íróval 1990. december 18-án, déli 12 órakor kezdtünk beszélgetni a Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtárának egyik helyiségében. Tekintettel az író betegségére, s az ebből adódó nehézségekre egy esetleges későbbi interjú megvalósíthatóságát illetően, a szokásosnál alaposabban igyekeztem felderíteni a saját életművéhez kapcsolódó emlékeit. (Nem feledve természetesen, hogy erre a találkozóra is a Hajnóczy Péterrel kapcsolatos beszélgetéssorozat alkalmából került sor.) A beszélgetés hangfelvétele a Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtárában található, melynek írásban rögzített formája 65 gépelt oldalt tesz ki. Az itt olvasható interjú ennek a nyersanyagnak a rövidített és szerkesztett változata. 2 Köztudomású, hogy a magyar amatőr filmes mozgalom története sok szálon fut és számos, egymástól függetlenül alkotó (és más-más szervezeti egységbe tartozó) tehetség érezte magáénak. Ebből következően is a mozgalom történetének különböző korszakaiban mások és mások voltak a szervezői/ vezetői tisztségek betöltői is. Balázs Józseffel beszélgetve elsősorban annak (rövid) rögzítését éreztem kötelességemnek, hogy az ő emlékezetében hogyan maradt meg ez a folyamat. Semmiképpen nem törekedhettem arra, hogy e magántörténelem tényeit ütköztessem mások emlékezetével, s e dokumentum tematikáját és (korlátozott) kereteit megterheljem az esetlegesen létező más történetekkel. Balázs József özvegyétől, Fodor Katalintól származó megerősítés alapján azonban az bizonyosnak látszik, hogy a szövetség lapját az említett időszakban (1966-67 táján) - Balia G. Tamás és Buglya Sándor mellett - Balázs József készítette. 3 A Forrás, melynek 1975/1. száma a Koportost lehozta, a kezdő írót illő módon köszöntötte is: „ÍRÓT AVATUNK... Ritkán részesülünk a felfedezés örömében; naponta jelentkező prózaíró tehetségekkel igazán nem kényeztet el bennünket a sors. Balázs Józse/Koportos című kisregénye azonban kivételes ábrázolóerőt sejtet - a szokványba hajló megfogalmazásunk nem képes felidézni azt a meglepetést, amelyet a kézirat első olvasásakor átéltünk. Épp ezért az óvatosság jegyében fogant szerkesztői kockázatvállalás emlegetését is mellőznénk. Ki ez a 30 éves fiatalember? Szerkesztőségünknek írott levelében így mutatkozik be: Szatmár megyében születtem. Középiskolába Mátészalkán jártam, majd kocsikísérő, betanított és segédmunkás voltam Budapesten, amíg a különböző főiskolák és egyetemek elementáris ellenkezését legyűrve magyartörténelem szakos egyetemi hallgató lehettem. Időközben amatőrfilmeket készítettem, hivatalnok voltam, és a közelmúltban megírtam a doktori disszertációmat. (A régi Kritikában több recenzióm és egy Jancsó-filmmel foglalkozó tanulmányom is megjelent.) Jelenleg a Magyar Papír című üzemi lapnál újságíróként dolgozom. Az ifjúkorban feltorlódott emlékanyag forrósága a Koportos lapjain is átsüt. Am szó sincs a beat-nemzedékre jellemző gátlástalan áradásról, stílromantikáról, a cselekménykomponálás már-már a végletekig puritán és fegyelmezett. Olyan, mint a főhős életvitele, Balog Mihályé - a balog mihályoké... A szerző vallomása, írása mondandójára vonatkozóan, ugyancsak tudatosságról tanúskodik: Kisregényemben megkíséreltem bebizonyítani, hogy bárkinek adódhat az életében olyan helyzet, amikor úgynevezett bonyolult kérdésekkel találja magát szemben. E látszatra nem nagy igényű felismerés szépírói kibontása messze túlmutat a próbálkozás szintjén. Azzal együtt, hogy az ábrázolás eszközei imitt-amott felidézik az írás, sőt a film nagymestereit, Camus borzongató szűkszavúságát, Kurosawa Akira japán rendező pőreségében is öntörvényű képsorait; s a cselekménybonyolításnak fokozatosan a középpontjába kerülő aranysárga fűzfavesszőkévé is behelyettesíthető a hemingway-i nagy hallal. A miliő azonban hamisíthatatlanul mai és hazai, összes anakronizmusával együtt. A Koportos című kisregényt teljes terjedelmében azzal az egyáltalán nem hátsó gondolattal adjuk közre, hogy írót avatunk." 4 4 A Magyarok című film az alábbi fontosabb díjakban részesült: 1979: Magyar Filmkritikusok Díja a legjobb női alakításért Pap Évának Új-Delhi: Arany Páva nagydíj Oscar-díjra jelölve a legjobb külföldi film kategóriájában 1980: Salamanca: nagydíj 90