Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Szerdahelyi Zoltán: Beszélgetések Hajnóczy Péterről Balázs Józseffel

Az ELTE-n voltam magyar-történelem szakos hallgató, és itt működött egy amatőr filmklub - amely akkor legjobbnak számított az országban és ott sok filmet csináltam. Jelentkeztem többször a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de mindig elutasítottak - aminek most már nagyon örülök.

Az idő tájt, egyetemista koromban, két barátommal nagy részt vállaltunk az Amatőrfilm Szövetség létrehozásában, és mi készítettük a szövetség lapját is, Amatőrfilm címmel.2

Az Egyetemi Színpadnak rengeteget köszönhettünk, mert az amatőr filmklub az Egyetemi Színpad kebelén belül működött. Kaptunk ott egy pici szobát, ahol dolgozni tudtunk. A klub vezetője dr. Kárpáti György filmrendező volt, tőle rengeteget tanultam. O kényszerített, hogy tanuljam meg a vágást, és szintén az ő hatására fogtam neki a zene- hallgatásnak is. Napokon, heteken át zenét hallgattam, azért, hogy kiderüljön - ritmusban, hangulatban -, melyiket tegyük épp készülő filmünk alá. Ezt megelőzően ugyanis nem volt semmilyen zenei műveltségem, így a zenehallgatás nagyon kemény terepmunkát jelentett számomra.

Amatőr filmes körökben forgolódtam tehát, és adódott, hogy megemlítsem nekik, hogy van egy történetem, amelyik otthon, a szülőfalumban játszódik s egy cigány emberről szól, aki a feleségét akarja tisztességesen eltemetni. írtam is egy amatőr filmes forgatókönyvet, és odaadtam Káldy Lászlónak és Buglya Sándor rendezőnek. Tetszett nekik, jónak tartották, s azt mondták, hogy vágjunk bele! Kárpáti György is támogatta, azzal, hogy ebből lehet egy jó amatőr film, egyórás.

Akkor én hazamentem Szabolcsba, hogy a falubéli gyerekek is segítsenek majd nekem a filmkészítésben.

Végül beláttam, hogy nem tudjuk megoldani, mert nem volt annyi pénzünk. A statisztákra kellett volna, akiket meg kell fizetni. Pláne a cigányokat! Ha állt volna a pia, a cigaretta, a kaja, minden - akkor jöttek volna bátran. Mindösszesen húszezer forint kellett volna nekünk erre 1967-68-ban, de nem tudtuk előteremteni. Tehát a filmkészítés elfelejtődött.

Szerencsémre a munkahelyemen, a Magyar Papír nevű üzemi lapnál csupa íróemberrel voltam együtt - Vathy Zsuzsával, Bella Istvánnal, Tóth Bálinttal és másokkal. Nekik már a puszta jelenlétük is arra inspirált, hogy a forgatókönyvet megírjam novellaként vagy regényként, de természetesen beszélgettem is erről velük.- Végül elkészült a mű, ám úgy tudom, a megjelentetését nem volt egyszerű elérni.- Elkészült a Koportos, megírtam, és akkor elkezdtem járni a kézirattal a szerkesztőségeket. Meg kell jegyezzem, hogy nem szépen volt legépelve, csak úgy, ahogy egy üzemi lapnál dolgozó újságíró ezt meg tudta oldani. Nem szép papíron volt, nem tiszta fehér, diósgyőri papíron (pedig a Papíripari Vállalatnál olyat is tudtam volna szerezni), ám a titkárnőnek valahogyan ez a papír jobban kézre állt.

Először az Új írásnál Gaál Istvánt kerestem fel, aki csak ránézett a kéziratra, és egyből azt mondta: „Hát, ezt nem..."

Gondoltam, azért majd elolvassa. De mivel nagyjából egy évig kézbe se vette, szóltam Simonffy András barátomnak, hogy járjon közbe és kérje meg, döntse már el, mit akar vele. Simonffy nem csupán érdeklődött, hanem közölte vele azt is, hogy ő maga is elolvasta, s hogy szerinte lehetne vele valamit kezdeni. Erre Gaál: „Nem, nem lehet, hát Balázs üzemi újságíró, és egy százoldalas kézirat - mit tudnánk mi ezzel kezdeni?" Végül visszaadta úgy, hogy el se olvasta.

Ehhez jött még, hogy a Kortársnál lévő másik barátom, akivel együtt fociztunk a kispályás futballbajnokságban, egyből úgy reagált, hogy ő ezt a hosszú kéziratot nem fogja elolvasni, meg amúgy se lenne értelme...

81