Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Kántor Lajos: A szégyen éveiből
ben. A következő rövid történet Bajor tollára való volna, ha még írna ilyesmiket. Ezeket a történeteket most a legkisebb-betűs élet írja. Tehát: az utóbbi hónapokban, mondja a szennyvízderítéssel kenyerét kereső (érettségizett) szobrász, 80-85%-os fizetést kapnak. Eddig ugyanis a biogáz náluk mellékterméknek számított, most viszont főtermékként tartják nyilván, eszerint számítják a tervteljesítést. (A napokban olvastam az újságban, az Igazságban, hogy biogázzal biztosítják több városban, így Nagyváradon is, egyes lakónegyedek melegvíz-szükségletét. Nos, a helyszínről nézve, ez merő kitalálás.) A biogáz náluk eredetileg a telep üzemeltetéséhez szükséges energiát adta, most egy részét valami gépre vezetik rá. A lényeg, hogy nincs elég biogáz. - Vagyis, kérdem én, nincs mit egyenek az emberek, és nem szarnak eleget, elég jó minőségűt? - Nevetve válaszolja, hogy lényegében erről van szó (a háztartási szennyvizet derítik). Érdekesség ugyaninnen: az állítólag baktériummentessé tett vizet kieresztik egy többhektáros területre; abban megterem valami dudvás vízinövény, ezt leszedik, szárítják, takarmányként ezzel etetik a közeli disznóhizlalda disznait. Kukorica helyett. Hát nem szép ez a (remélt!) körforgás? Végül: munkanapom (a Korunk-beli) után temetésre mentem, a Házsongárdba: Adorjáni Dezsőt, a legendás Bolyai egyetemi kórus egykori karvezetőjét temették. Egy fejezet lezárulásához tartozik ez is, de már nem részletezem. Ennyi elég lesz utóiratnak. Kvár, nov. 29. Kedves Laci! Nagyon sajnálom, hogy nem találkozhattunk; én éppen A költő életeivel voltam találkozókon (kettő Csíkszeredában, egy Gyergyószentmiklóson, nagy ünnep volt, nekem is persze, tekintélyes közönség előtt - ma már egyre ritkább az ilyen alkalom s az engedély is hozzá; erre nem kérték újra, úgy vették, hogy októberre megvolt az elvi jóváhagyás). Pedig hát kellett volna beszélnünk a Magvetőnél tervezett kötetről; remélem ugyanis, hogy megvalósul. Ahogy már többektől üzentem, gazdag anyag maradt ki az itteniből is, részben mert nem tudtunk (tudtam) bizonyos dolgokról, emberek kapcsolatáról vagy elfelejtettem kérdezni őket, részben mert nem számolhattunk írásaik (vagy éppen Szisz bizonyos írásainak) mostani közlésével; ott viszont, gondolom, nem volna akadálya, különösen A költő életei után. (Apropó, remélem eljutott azért hozzád a Berkes Erzsi által küldött, „megajánlott" kötet - bár mondja Deák Feri, hogy ő megelőzött a mutatványszámmal.) Csak ízelítőül a közlésre váró szövegekről: a Kortársban (11. sz.) levő egyik esszé (beat- antológia), fontos Szisz-levelek (új címzetteknek is!), fényképek (bentlakásból például), Szisz írása Szabédiról, a Csiky Boldizsárnál lévő anyag, Beke emlékezése a moldvai útról, a Tibád Leventéé az egyetemi és későbbi évekről (közeli barát), Lászlóffy Ali hosszabb esszéje-emlékezése az Utunk-évkönyvből, Király Laci, Jancsik Pali, esetleg Ritoók verse (a Királyéról nem feledkeztem el...), Vermesy Péter szövege Szisz zeneértéséről (mi eleve kihagytuk, sejtheted) stb. Szóval nem beszélek mellé! Malomi levelet most nem tudok érdemben írni, egyrészt mert a malomban jó néhány hete nem voltunk kint, másrészt sürget az idő, hogy ezeket tudassam veled. Bár az is sürget, ami most azonnal nemigen oldható meg; példának okáért az, hogy egyre sűrűbben foglalkoznak velem, egyelőre a megkérdezésem nélkül. Állítólag most fordítják, megyei megbízásból, a Kritikában megjelent tanulmányomat. Annyiban nyugodt lehetek, hogy ez ugyancsak a barátság szolgálatában áll, és ötven évvel ezelőtti dolgokról szól; az interpretáció azonban nyilván nem az enyém lesz. No de sebaj. Annál szebb a Böbe 77
