Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Kántor Lajos: A szégyen éveiből

felejtsd a nem felejthetőt, egyúttal pedig magamat is emlékeztessem a részleteiben szinte hihetetlenre, ami most húsbavágó valóság. Végül is ezek mind, közvetlenül vagy közvetve, összefüggenek a Szisz-emlékkönyvvel. Kezdem, lehetséges tárgyszerűséggel: ma délig úgy tudom, hogy a - meglepő módon felső szinten is jóváhagyott - csütörtök-szombat között megrendezendő Hargita megyei Kriterion-napokon részt fogok venni, A költő életei c. kötet gondozójaként, a Kriterion és a Hargita megyei művelődési bizottság meghívottjaként, vendégeként. De nem leszek ott, Domokos Géza telefonált (neki tegnap du. 4-kor telefonáltak), s én már vissza is váltottam a vonatjegyemet. így ez nagyon egyszerűen hangzik, talán érdektelennek tűnik, pedig nem az. Leírom tehát az előzményeket, az indokokat. Múlt hétfőn hívtak fel először (H. Szabó), pár nappal később Géza személyesen, s engem persze nem kellett különösen kapacitálni, hogy ilyen társaságban (Domokos Géza, Szász János, Mircea Ciobanu, Nedelciu Bukarestből, Kolozsvárról még Gáli Ernő - és Kányádi, ha megjön addig -, Marosvásárhelyről Nemes, Szeredából Ferenczes István) körbejárjuk Hargita megye városait, falvait, az új könyvekről beszélve. Tekintve a különleges helyzetre a Korunknál, értem rajta Rácz Győző hatalmi tébolyát, féltékenységeit és félelmeit, kértem Gézát, hogy szóljanak be hivatalosan is a szerkesztőségbe. Szombat délelőtt - a havi szabad szombatunk volt - itthon kerestek a csíkszeredaiak (Bums János a művelődési bizottságtól), megismételte a meghívást, örömét fejezte ki a várható népes és rangos részvétel okán - megkért Gáli Ernő mozgósítására egyúttal —, és közölte, hogy a minisztérium jóváhagyta a meghívottak listáját. Én is megismétlem kérésemet, hogy hétfőn most már közvetlenül Ráczcal is beszéljenek. A tegnap délelőtti szerkesztőségi értekezleten (amelyeket még Veress Zoli nevezett el, a Korunk újabb, „Rácz-korszakában" gyűlölésnek) - az egyéb napirendi pontok után, többek közt a küldöncként nálunk dolgozó Újvári Tünde elbocsátásának bejelentése után (ez külön hosszú ügy, az ő vőlegényének a 17 éves lánytestvérét dobta ki Rácz előzőleg a szerkesztőségi helyiségből, saját kezűleg, ezért most pert indítottak ellene a sértett fél szülei, s így Tündének nem lehet keresnivalója R. Gy. felfogása szerint a lapnál - noha ő nyilván nem ismeri el ezeket az összefüggéseket), egyszóval az október 20-i „gyűlölés" végén megkérdeztem, telefonáltak-e Csíkszeredából. Igen, válaszolta, az alelnöknő telefonált, és kérte, hogy ő (R. Gy.) delegáljon engem a Hargita megyei Kriterion-rendezvényre; ő azt válaszolta, hogy nem delegálhat. Ennek - a szerkesztőségi gyűlölésen - két okát adta: Bekétől hallotta, hogy az írószövetségi zsűri „nagydíjat" (pontosabban: a kritikai díjat) szavazott meg nekem a „Vallani és vállalni"-ért, de valakik ezt nem engedélyezték; és különben is megmondták (fentről), hogy ne avatkozzunk bele olyasmikbe, amik nem ránk tartoznak (értsd: Kriterion-napok). Azt javasolta az alelnöknőnek - mondta Rácz -, hogy hívja fel a Kolozs megyei művelődési bizottság elnöknőjét, és az mondja meg, hogy ő (mármint Rácz) kit delegáljon (helyettem) Hargita megyébe. Erre én nagyon nyugodtan közöltem a tényállást, többek közt hogy minisztériumi jóváhagyás is van már a személyek (többek közt az én személyem) jelenlétére, és csak arról van szó, hogy én kértem az illetékeseket a hivatalos tájékoztatásra, nehogy ismét az én „maszek-ügyemre" gondoljon. Ezek után a titkárnővel Rácz felhívatta a Hargita megyei alelnöknőt, s az én (telefon melletti) jelenlétemben többszörösen rákérdezett, vajon tényleg létezik-e minisztériumi jóváhagyás. Az igenlő válasz vétele után kegyesen elengedett három napra. És én megvettem a vonatjegyet.

Ma jött aztán a Domokos Géza új telefonja. Szomorúan közölte velem, hogy tegnap du. felhívta őt a minisztériumi vezérigazgató, és tudomására juttatta: csak azok mehetnek Csíkszeredába a tervezettek közül, akiknek idei könyvük van (minthogy a Szászé és a Ciobanué még tavaly jelent meg, így kiestek), illetve akiknek a könyve már a piacon van, általánosan és konkrétan Hargita megyében, azaz már megérkezett (ez utóbbi szempont alapján kiestem én, és kiesett eleve Kányádi, jóllehet az ő gyerekkötete már előbb elkészült,

74