Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Kántor Lajos: A szégyen éveiből
akkor annál időszerűbb, úgy érzem, az én „differentia specificám"; most olvastam újra, emlékeztetőül. Nagyon várom, hogy Ti is emlékezzetek rá. - Ha végre közvetlenül is beszélgethetnénk már, egyéb ötleteket is elmondanék, nem kellene-e például külön kötetben megjelentetni majd Jékely Világosság-cikkeit? Nem lehetne-e a Gyorsuló Időben a romániai magyar színház utóbbi negyven évét összefoglaló tanulmányt, esszét kiadni? Persze mindezek előtt szeretnék pontosat, megnyugtatót hallani arról, ami a „differentia specifica" része, és amit talán sikerült megragadni egy bizonyos formában. És változatlanul izgat az interjú-válaszod; az is, a többivel együtt, kötetnyi - időszerűségét a távoli idő hozza csak meg? Remélem, mindez nem egy szélmalommal találkozó ábrándja és harca marad - a vízimalom, ha nem őröl is már búzát, gondjainkat talán ha nem is emészthetővé, de felfogha- tóvá őröli. Nem tehetek mást, mint hogy újra és újra ide térek vissza - amíg tehetem. Baráti szeretettel Kolozsvár, 1986. október 21. Kedves Laci! (Vedd úgy, hogy ez a levél is „malomi"; igaz, itthonról írom, de a szoba falán a festmény emlékeztet a szabadság illúziójára, amelyet ott kint már-már valóságnak érzünk, szabad embernek hisszük magunkat Kalotaszentkirályon, legalább hétvégeken. Tehát:) Emlékszel Szisz „Hétköznapok" című versére? Ezzel indítottam A költő életeit, a Szilágyi-emlékkönyvet (végre asztalomon áll a „semnal", azaz mutatvány-példány - ez a hivatalos neve nálatok? látod, ezt sem tudom pontosan magyarul, akárcsak a katonai szakkifejezéseket...) .. .adjatok erőt a hétköznapokra (az ünnepekre talán még futja), mindig-váratlan halálunk előtt élnünk erőt és túlélnünk erőt, lépést tartani - lélek se rebben lépést tartani szerelemben, undorban, bájban, nyomorban, félszeg napokon legyőzni afélszet, teremni feledést, amely gyógyít, hazugságot, amely nem lódít, teremni, teremni, teremni erőt hétköznapokra az ünnep előtt. (Csak zárójelben, bár nem mellékes, éppenséggel nem az: sajnos nem jöttél elutazásom előtt hétfőn a Magvetőhöz vagy a Vigadóba, így félbemaradt beszélgetésünk az ott esedékes Szisz-emlékkönyvről, konkrét tervről, időpontról, szempont-egyeztetésről. Én változatlanul igénylem ezt a megbeszélést, de erre most már csak itt kerülhet sor, a következő négy évben ugyanis ismét nemigen számíthatok útlevélre, utazásra. Szóval el kellene indítani a munkát, hogy Szisz 50. születésnapjára elkészülhessen a könyv! 1986 vége felé járunk...) Nos, az idézett sorok szellemében - annál is inkább, mert ma kaptam meg az első példányt - szeretném elmondani Neked mai és tegnapi „hétköznapomat", hogy el ne 73