Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Kántor Lajos: A szégyen éveiből
oda, hogy 1987-ben legalább három jelentés középpontjában áll, bő, román nyelvű leírás készült róla. Persze, ez nem feltűnő annak fényében, hogy más magyarországi folyóiratokban, így a Jelenkorban vagy a Kritikában közölt, saját névvel jegyzett írásaim is részletes belügyi visszhangra találtak Romániában. A Csikinek szóló négy hosszú gépiratmásolat mellett még találtam négyet: az Ilia Mihálynak és a Domokos Gézának (Bukarestbe) küldött egy-egy levél tulajdonképpen ugyanazokat a sirámaimat tartalmazza, változó részletekkel, de szintén 1986-ból, mint a malombeli barátomat megszólítók. A két további, pontosabban korábbi, a budapesti Európa Könyvkiadó igazgatójának, Domokos Jánosnak címzettek újabb dimenziókat is feltárnak. 1983-ban ugyanis már javában dolgoztunk feleségemmel, Kántor Erzsébettel azon a román esszékötet-fordításon (válogatáson), amelyik végül is csak 1998-ban jelent meg, Szegényeknek - palota cím alatt, a Balassi Kiadónál. (A sok változtatáson-viszontagsá- gon átment antológia szövegeinek magyar tolmácsolásában Borsi-Kálmán Béla és Zirkuli Péter jelentős szerepet vállalt.) Hát ez a munka indokolta Domokos János megszólítását, tájékoztatását. Domokos János igazgató Európa Könyvkiadó Budapest Tisztelt Barátom, Kedves Domokos János! Bizonyára várjátok már a tervezett és szerződésbe foglalt „XX. századi román esszé" kötet kéziratát, sajnos azonban egyelőre nem tudjuk küldeni. Nem szeretnénk végképp lemondani róla - mert a „híd" számunkra létkérdés, és mi komolyan is gondoljuk, másokkal ellentétben -, de az illetékes hatóságok még az első lépés lehetőségét sem teremtik meg: a kötet előzetes tervének, koncepciójának megbeszélését Nálatok, a kiadóban. Meghívó leveletekre megkaptuk ugyan az írószövetség és a miniszter asszony ajánlását, a megyei pártbizottság azonban nem hagyta jóvá útlevél-kérésünket, a szóbeli és írásbeli fellebbezésre-sürgetésre pedig még csak nem is válaszol. Tulajdonképpen már nem is csodálkozunk ezen, miután ebben az évben Szabó Gyulát kétszer, valamint Lászlóffy Aladárt, Király Lászlót, Faragó Józsefet és a grafikus Cseh Gusztávot is visszautasították (nem szólva Domokos Gézáról, de az bukaresti ügy - akárcsak Huszár Sándor és Horváth Andor friss leváltása A Hét éléről; persze ez a folyamat sem csupán bukaresti...). A lehetőséget tehát továbbra is fenntartanánk, de amíg a barátságot és híd-szerepet még egy nyomorult útlevéllel sem akarják honorálni, addig várakozásra vagyunk kárhoztatva. (Már csak azért is, mert valóban nélkülözhetetlen a kötet előrehaladásához egy megbeszélés.) Hangulatunk megértéséhez szükséges tudnod a kulturális „szövegkörnyezetet". Mostanáig ezen a téren (szemben egyebekkel, nem utolsósorban az iskolával) volt némi „gettó-szabadság". De íme: hónapok óta kérdéses a Kós Károly-önéletrajz megjelenése, sőt a centenáriumot is baljós előjelek kísérik. A Korunk Galériában megpróbáltam a helyi magángyűjtemények anyagából Szervátiusz-kiállítást rendezni, a megyei művelődési bizottság illetékese (illetéktelenje) azonban letiltotta, előbb csak halasztást javasolva, majd kitalálva azt az érvet, hogy halottak műveivel csak a múzeum foglalkozhat. (Ugyanezt bukaresti, minisztériumi fölöttesei nem igazolták, amikor telefonon fölhívtam őket, ám a helyi embernek van döntési joga...) Hiába mondta el a pesti TV-ben Hubay, hogy bemutatják itt (magyarul) és Marosvásárhelyt (románul) Az ember tragédiáját - végül egyiket sem engedélyezték. (Vigasztaljon, hogy Blaga drámáját, a Tulburarea apelor-t is kivették a kolozsvári Nemzeti műsortervéből? Vagy hogy nem szerepel már az országos repertoár60
