Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Rex József: A Magyar-Jugoszláv Társaság története (1945. október - 1949 vége): Sajtó alá rendezte, a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta A. Sajti Enikő

dett, hirtelen bejelentette, hogy a programnak ez a része le van zárva, 10 perc szünet után kezdődik a műsoros rész. Ismét ordítozás volt a földszinten, de az elnökség elvonult, a függöny leesett.

Alig múlott el 4-5 perc, a balkon folyosóin irtóztató sürgés-forgás keletkezett! Feljöttek Rajk, Szalai és Haraszti, csatlakozott hozzájuk Révai, Farkas Mihály, Horváth Márton108, Szőnyi Tibor, még kettő-három KP-vezető. Mind bezsúfolódott egy páholyszerű részbe, nagy tanácskozás folyt. Bejöttek ide Mrázovity követ, Brankov tanácsos, Smiljanics konzul stb. Szalai kijött, behívott engem és Szegedi Emilt. Ma sem tudom, miért. Csak álltam ott és hallgattam a kissé érthetetlen zűrzavart, veszekedést és alkudozást. A jugók állandóan kérdezték, mi kifogás van Rob Antal ellen? Mrázovity kifogásolta, hogy minden hen- gerszerűen zajlott, át lett tolva, pedig a tagság mást akart, ill. másokat. A „mieink", főleg Rajk, Révai és Farkas bizonygatták, hogy ez így szokott lenni a pártban is, a megválasztott Politikai Bizottság saját soraiból választja meg a főtitkárt. Persze Mrázovity és Brankov sem voltak mai gyerekek, pontosan tudták, hogy ezek a „választások" hogy mennek. A 10 perc szünet helyett még fél óra múlva sem gördült fel a függöny.

Mikor végre felgördült, ott állt Rajk és egyperces magyarázattal biztosította a jelenlévőket, hogy az intézőbizottság minden tagja elfogadta a tisztséget, és a bizottság egy héten belül megtartandó ülésén, saját soraiból főtitkárt fog választani, titkos választással! Hogy ez mit jelentett, senki nem értette. Rajk kilépett, és már a következő percben a konferanszié meghirdette az első számot. így zárult ez a közgyűlés, melyről másnap a sajtó beszámolt, persze eme apró mellékzörejek nélkül. Bennem még jobban merült fel a kérdés: mi folyik itt, miről is van tulajdonképpen szó? Mert hisz az MJT főtitkárai nem egy ennyire fontos kérdés, hogy a fél KP-vezérkar avatkozik bele ennyi erővel. Nem volt rá válaszom.

Ez az intézőbizottság (IB) tényleg összeült egy hét múlva - mind a 10 tag jelen volt. Az csak természetes, hogy mindenki Szalai Andristól várta a megoldást, hisz illetékes ember volt... De ő semmit nem szólt, senki semmit nem kérdezett. Erre Haraszti és én úgyszólván egyszerre tettük fel a kérdést: „Andris, van-e valami útmutatás, ki lesz vagy legyen a főtitkár?" Szalai kényelmetlenül forgolódott, majd mondta: „Akartok ti lenni? A kérdés nyitva van..." Valaki javaslatára megállapodtunk, hogy a koridős Gerle fog elnökölni az ülésen. Intéztük az intéznivalókat. A következő ülésen Szalai engem kérdezett, vállalnám-e a főtitkárságot? Nem, sem nem akarom, se nem bírom idővel. A fő kifogásom volt, hogy őszkor az egyetemre akarok menni, befejezni a sokszor megszakított közgazdasági tanulmányaimat. Ez volt kb. (1948 - S. E.) június elején. Utána meg minden megfordult és felfordult.

Június 28-án megjelent a Tájékoztató Iroda, a Kominform határozata a Jugoszláv Kommunista Párt ellen. Az IB júliusi ülése néma csendben kezdődött, úgyszólván senki nem mert, vagy nem tudott a másiknak a szemébe nézni. Szalai törte meg a jeget, hogy felesége éjjel-nappal síró hangulatban van, ez egy katasztrófa stb. De főtitkár még mindig nem volt. Viccből egymásnak kínálgattuk a posztot. Az ülésen mindig más elnökölt, ábécésorrendben, ebben állapodtunk meg. Pontosan nem emlékszem a menetrendre, de nemsokára Rob Antal átszökött Jugóba, félt a lefogástól. Nekem addig és utána is úgy tűnt, hogy ő valóban dolgozott a jugó felderítésnek. Nem pénzért, érzelmi alapon. Hogy Magyarországon mégis pozíciókba került (a KB instruktora volt 1945-46-ban), ez főleg annak köszönhető, hogy sokáig együtt élt Rákosi unokahúgával. Helyét a délszlávok vezetőjeként és az MJT IB-ban nemsokára elfoglalta Horváth Mihály, addig a KP bajai titkára,

108 Horváth (Schiller) Márton (1906-1987) szociáldemokrata, majd kommunista politikus, újságíró. 1945-50-ig a Szabad Nép felelős szerkesztője. Az '50-es években számos politikai tisztséget viselt. 1956 után a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Hunnia Filmstúdió igazgatója.

51