Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Rex József: A Magyar-Jugoszláv Társaság története (1945. október - 1949 vége): Sajtó alá rendezte, a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta A. Sajti Enikő
Mikor 1948 februárjában Budapestre visszatértem100, a külügyben beosztásom többirányú volt. Tájékoztatási Főosztályon kaptam beosztást101, Boldizsár Iván102 államtitkár volt a főnököm. Ettől nem voltam túlzottan elragadtatva, mert még 1946 végén hallottam Rákosit, aki Révainak mondotta a fülem hallatára: „Ezzel a palival sem fogunk sokáig enni cseresznyét egy tálból..." Ettek. Miért - ezt nem tudtam eddig megfejteni. De valami tartotta őt „fent" a legkülönbözőbb „vonalak" és körülmények között. Egy macska volt, melyik bárhonnan ledobva, mindig talpára esett. Szóval, egyik fő munkám lett egy „Krónika" című havi folyóirat szerkesztése, mely ugyan magyarul íródott, de magyarul nem jelent meg. Ezzel szemben nyolc nyelven: orosz, angol, francia, német, szlovák, román, szerbhorvát, olasz. Később a bolgár is hozzájött. Alapjában véve a kulturális életnek volt a krónikája, de szó volt benne sok másról is, pl. politika, sport, egészségügy stb., stb. Magyarról egy fordítógárda az anyagot illetékes nyelvre fordította és törődött a megjelenésig mindennel. A Szikrában nyomtattuk103, és rengeteg idegfájdalommal és energiával járt a munka. Emellett még jugoszláv és bolgár kultúrreferens is voltam, így felelőse a magyar-jugo- szláv kulturális egyezmény végrehajtásának, amelyhez később hozzákerült az ugyanilyen magyar-bolgár egyezmény is. Lassan sok lett a jóból, helyettest kértem. Megkaptam: Kóta Béla volt, akiről egy óra múlva kiderítettem, hogy ávós. Nyakamra ültették... Akkor még nem tudtam, miért. Különben azt mondta, hogy telefongyári melós volt. Lehet. Csak avanzsált... Kb. lehetett 1948 márciusa, áprilisa, mikor Haraszti felhívott, hogy így nem megy tovább, ő egy szőkébb, ún. intézőbizottságot akar létrehozni, lennék-e az egyik tag. Egyszer ő adta nekem be a derekát, most rajtam volt a sor. Lettem. Ennek tagjai voltak, ha jól szolgál emlékezetem, Gerle Imre, egykori emigráns Jugóban, Rob Antal képviselő, a délszlávok főtitkára, Major László, dr. Szántó György főtitkárhelyettes, és nem kis meglepetésemre, Szalai András, a kommunista párt káderosztályának helyettes vezetője, képviselő, stb. Addig sosem találkoztam vele, de tudtam, hogy ki, hogy egy zágrábi nő, Zora a felesége stb. Kellemes, csendes fiatalabb embernek bizonyult, aki a klasszikus pártzsargont beszélte, ha kinyitotta a száját. Az intéző bizottság fóruma nem volt benne a szabályzatban, de ilyen apróságokkal akkor már igazán senki nem törődött. Az üléseken Csuka elénk terjesztette az anyagot, néha vitattunk pár dolgot, néha csak áment mondtunk, hiszen már minden megolajozva folyt. Az üléseken, szavazati jog nélkül, ott ültek a munkatársak is, Rex Tibor, aki Csuka nem hivatalos helyettese lett, Hegedűs, Mirkovity Marica és Csukáné. Ez az idillikus állapot tartott kb. májusig, mikorra is ki lett hirdetve a harmadik közgyűlés. De ezzel a „személyzet" volt elfoglalva, ill. a fizetett munkatársak. A főrendezője Rex Tibor volt. Hogy valami „bűzlik Dániában", ezt már egy ideje csak sejtettem. De fogalmam nem volt, hogy mi! Irtó elfoglalt voltam, privát vonalon is, lakásszerzés, berendezés stb. A Tájékoztató Iroda határozatától a keserű végig 100 Összekülönbözött Szántó követtel, aki többször is kérte a külügyminisztériumtól beosztottja visszahívását. Mivel Budapest eleinte nem kívánt lépni az ügyben, Szántó saját hatáskörében megtiltotta Rexnek, hogy belépjen a követség épületébe. Szántó és Rex összetűzésére lásd A. Sajti Enikő: i. m. 102-106. 101 Pontosabban a Külügyminisztérium kulturális osztályára került balkáni referensnek. 102 Boldizsár Iván (1912-1988) iró, újságíró. 103 A párt nyomdájáról, a Szikra Nyomdáról van szó, amely a nagy múltú Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. nyomdája volt korábban. 49
