Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Fehér Zoltán: "Ideki a hegybe felnőtt komlókoró": A moldvai csángó magyarok etnobotanikája
illetve öregasszony. Ugyancsak érdemes volna kutatni a gyógynövénygyűjtéssel kapcsolatos speciális imádságot vagy ráolvasást. A vadon termő növényeknek nagy szerepe van a csángók táplálkozásában. Sokféle vadnövényből főznek teát, s a főzetet víz helyett fogyasztják. Táplálkozási rendjükben jelentős szigorítást jelent a böjt, amelynek legáltalánosabban fogyasztott étele a káposztalé pityókával, de szeretik a szengyőrgombát és a borosban főtt kígyóhagymát is. Salátaként eszik az erdei salátát, főzik a csihánt. Vértisztítónak tartják a cikória, a papadija és a tyúkvirágból készült salátát. Az ősszel eltett, télen megfagyott vadkörte tavasszal csemegének számított. Több, hajdan emberi tápláléknak használt növény lesüllyedt az állatok takarmányozására használt termények közé. Mit tartottak arról, hogy honnan lehet megtudni, melyik növény gyógyhatású? Egy jugáni öreg szerint, amelyik burjánról a méhek gyűjtenek, az gyógyításra is jó. A lészpediek pedig a tövises, tüskés növények gyógyító hatásáról azt mondják: azok szúrják a bajt. A csángók gyógynövényismerete ma már ott tart, hogy tudnak az egyes burjánok gyógy- hatásáról, de nem tudják, mire jó. Néhány közismert szabály: Feredésre minden burján jó. A gyógyteát cukor nélkül kell inni. Füstölésre a szentelt burján hatásosabb. A gyógynövények hatásmechanizmusának szerves része a mágia, a gyógyító erejükbe vetett hit - írja a szerző. A csángók szerint a gyógynövény egy évig őrzi meg gyógyító erejét. A gyógytea készítésekor páratlan számú csipetet kell a vízbe tenni. Bizonyos burjánokat meghatározott napokon kell szedni hatékonyságuk biztosítása érdekében. A növényeket gyakran használták jövendölésre, állapotukból előjelként következtettek a termésre. Tiltották a temetői virágok használatát. Halász Péter részletesen foglalkozik a növények részeire vonatkozó ismeretekkel, képzetekkel is. Az ág például a szegénységet (ággal fűt, ágrólszakadt - teszem én hozzá), másrészt a reményt (zöld ág) jelenti. Míg Andrásfalvy sok adatot közölt a Duna melléki magyarság ősi gyümölcsészeti ismereteiről, például a fák ágainak oltásáról, efféle ismeretekben a moldvaiak kevésbé bővelkedtek. Az erdei fák kitermelése és kisipari felhasználása nagy szakértelmet követelt (tűzifa, épületfa, zsindelynek, hordónak, szekérnek, kulacsnak, orsónak, faszénnek, szerszámnak való fa). A falopás igen régi és elterjedt népszokás - írja némi malidéval a szerző. A fa forgácsából gyógyító hatású fürdővizet készítenek. Itt is ismerik a fanyesés, -ültetés holdfázisokhoz fűződő előírásait, illetve tilalmait. Szerepe, jelentése van a fának az álomban és a rontó cselekedetben is. Érdekes történeti mondát őriznek Szent László fájáról. Ez a monda szépen példázza, hogy a moldvai csángó magyarok sorsa a történelem során szorosan összefüggött Magyarországéval. A Molnár Anna balladában szereplő bulykoszfa pedig talán a mitológiai világfa. A bimbó szónak jó néhány magyar változatát ismerik, s nem vették át a román megfelelőjét. A fűvel kapcsolatban Halász Péter agrártudományi és néprajzi szempontból egyaránt szakszerű leírását adja a szénamunkáknak. A háncsból (fakéregből) feltehetőleg a XIX. században még lószerszámot is készítettek, ínség idején pedig megőrölték és liszttel keverve kenyérnek sütötték meg. A levél (lapi) szóláshasonlatban és népdalokban is szerepel. Az úmapi sátor gallyainak leveleit orvosságnak használják. És itt megint megjelenik a népi természetvédelem egy hiedel- mi megelőző előírásban: Ahány lapicskát leszakasztasz, annyi miatyánkot el kell mondanod... (Egy Bosnyák Sándor által gyűjtött fenyegető-tiltó adat is ezt látszik igazolni. Ha virágot szakít, akkor valaki meghal a rokonságból.) A tüske csángó neve csipke. Halászatnál a csalihoz kötötték, de tűként is használták levelek vagy fakéreg összetűzésére. A növénynek a virág a legfeltűnőbb, leginkább észrevehető, és talán legjobban számon tartott része. A nő és a virág kapcsolatát fejezi ki, hogy a leányanya gyermekét virágdzsermeknek nevezik, a szeplőtelen fogantatás pedig a csángók szerint úgy történt, hogy Szűz Mária virágot szagolt a Paradicsomkertben, s abból lett a Jézuska. Érdekes, hogy a csángó házak telkén a régebbi időkben a virágoskert nem a ház előtt, hanem mögötte pompázott az őszirózsával, pápporgóval, kukónavirággal, szalmavirággal, pillangóvirággal, tángyérvirággal, botoskával és még jó néhány szép nevű virággal. A hiedelmek világának számos területén szerepel a virág, mondhatni az emberi élet minden szakaszában meghatározó szerepet kap, a fogantatástól a halálig, sőt azután is. Ott van továbbá az ünnepeken, sőt bizonyos ünnepélyességet visz a hétköznapok mozzanataiba is. A nagyböjt utolsó előtti hete, a virághét természetesen tele van a virággal kapcsolatos eseménnyel, szokással. Pusztinán régen virágvasámap mátkásodtak, mátkázódtak a házasulandók. A barkát a moldvai csángók pimpó- nak nevezik. (A sárköziek pimpósnak nevezik a megromlott bort. F. Z.) Sok változatban ismerik 111
