Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 12. szám - Sümegi György: Diószegi Balázs arcképeiről

Bessenyei György Képzőművészeti Népfőiskola hallgatóit könnyű lenne azonosítani. Ez nem a szerző, szerkesztő hibája, hanem általánosabb mulasztásokra, adathiányos gyakorlatra utal. Mindezek figyelembevételével hasznos és fontos forrásokat közöl a Diószegi Balázs élete képekben című összeállítás.

A Diószegi-életmű kutatásában, művei publikálásában valamiféle egészséges versengés alakult ki a Diószegi-műveket (is) őrző két kiskunhalasi intézmény, a Halas Galéria és a Thorma János Múzeum között. A galériában dolgozó művészettörténész, Szűcs Károly a Diószegi-életmű kutatásaiból, befejezés előtt álló monográfiájából egy füzetnyit tett közzé legutóbb.2 Az elvárások tehát fokozottak, meglehetősen nagyok.

Ebben a monográfiát megelőlegező helyzetben még annak a véglegesítését (szövegben és képben egyaránt) is befolyásolható arcképkötetet is kézbe vehetünk: Diószegi Balázs arcképei.3 Ha most kétkedőn azt latolgatnánk, hogy szabad-e egy életművet műfajokra szá- lazva publikálni, akkor egy monográfia közeli ígéretében talán nemmel válaszolhatnánk, és fölöslegesnek érezhetnénk az elfecsérelt munkát és energiát. Ez esetben mégis azt állíthatom, hogy érdemes volt elvégezni ezt a műveket számba vevő, azokat jegyzékben pontosan rögzítő, kiállításokra alapozott összegző munkát. így az oeuvre egészéből, az életmű teljességéből az 1957 után keletkezett arcképek nyertek önálló bemutatást. Tanulságai a teljes életműre vonatkozóan is általánosíthatóak, mivel egy fontos műfajnak a változásait, alak- és technikai módosulásait kísérhetjük nyomon. A kötet alcíme szerint: A kiskunhalasi korszak, 1957-1999, vagyis ezen évtizedekben keletkezett művek foglalata. így az 1938-tól indult művészi pálya első két évtizede utáni nagyobb időszak, jó négy évtized arcképeit gyűjti egybe.

A képmás: „egy meghatározott személy egyéni ismertetőjegyekkel való ábrázolása; minthogy ebben legnagyobb szerepe az arcnak van, döntő többségükön csak a fej látszik, legtöbbször a mellkas felső részével (mellkép), de gyakori a fél-, háromnegyed (térdkép) és egész alakos is".4 Az arckép és a portré szinonimája a képmásnak. Ha műfaji ismérvek alapján vizsgáljuk a Diószegiéit, akkor hamar eljuthatunk addig az általánosításig, hogy nála legtöbb a szembenézeti arckép, amelyen főleg a fej látszik, az arc kerül premier planba. Kisebb számban találhatunk portréi között jobb vagy bal oldali profilképeket és mellképeket. Egész alakos portrét csak főleg önarcképként fogalmazott, s azt is nagyon ritkán. Zömében, legalábbis a könyv kiválasztotta életmű-periódusban, rajzolt portrékkal találkozunk. A címmel és adataival pontosan leírt, jegyzékbe vett kb. ezer darab műtárgy - ez a könyv legnagyobb értéke -, tekintélyes mennyiség, fontos szelete az életműnek is.

Hogyan alakulhatott ki ez a szenvedélyes rajzolási igény és készség Diószegiben, és vajon milyen külső és belső motivációk befolyásolták? O az első világháború idején született, a Képzőművészeti Főiskolára az 1930-as években járt s ott diplomázó generáció tagja. Szinte kivétel nélkül érintette, s a közvetlen környezetükben történtek miatt erősen befolyásolta őket az első világháború. Eszmélésük, felnőtté érésük ideje a két világháború közötti évtizedek. Az előttük járó képzőművész-generáció, a rézkarcoló-nemzedék meghatározó festőművész tagjai (Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István stb.) pályájuk legelején sokat rajzoltak, majd sokszorosított lapokon (rézkarc) terjesztették több példányban a műveiket. Valószínűleg az ő példájuk és generációjuk grafikát tanító főiskolai mestere, Varga Nándor

2 Diószegi Balázs, az utolsó magyar parasztfestő. Halasi Csipke Közalapítvány, Halas Galéria, Kiskunhalas, 2010. Részletes ismertetése: Szuromi Pál: Árnyéklények. (Diószegi Balázs művészete és albuma). Forrás, 2011/2. 92-101.

3 Szakái Aurél: Diószegi Balázs arcképei. A kiskunhalasi korszak, 1957-1999. Thorma János Múzeum, Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2010.

4 Művészeti Kislexikon. Szerk.: Végh János. Corvina Kiadó, 2006.113.

99