Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 12. szám - Kántor Lajos: Konglomerát (Erdély)

azokból az időkből (pontosan: 1952. január 16-ról). Később bizonyára többet is, más összefüggésben. A tudós költő, a költő-tudós teljes vértezetében pár év múlva (az idézett irodalmi nyelvtörténeti kurzus előadójaként) megjelenő Sz itt mind az úgymond dicséretben, mind az elmarasztalásban más arcát mutatja. A politikai életet a vitában résztvevők bizony már nagyon ismerik. Bevezetőül köteles udvariasságként hangoztatja Sz, hogy G a polgári irodalomtörténet-írás megállapításaival vitába szállva, a magyar irodalom jelenségeit a marxizmus módszerével magyarázza, vagy hozzájárul azok marxista alapon történő tisztázásához, pártosan nyúl az anyag által felvetett fontosabb kérdésekhez. Utána viszont keményen kipakol:- G elvtárs általában húzódozik ebben a jegyzetében az elméleti kérdésekkel való szembenézéstől. Ezzel összefügg az, hogy összemossa a határt a különböző jellegű ideológiai jelenségek közt. Nem ad kielégítő és világos képet a filozófiai, különösen esztétikai nézetek harcairól, valamint a történetírás és a történetszemlélet fejlődéséről, holott ezek döntően befolyásolják a korszak eszmékben gazdag irodalmát, mely nagymértékben veszi anyagát éppen a történelemből (eposzok, drámák). Egyes írók értékelésében túlságosan nagy szerepet juttat polgári (vagy nemesi) irodalmároktól kommentár nélkül idézett értékeléseknek. Sőt ezekkel gyakran pótolja a kívánatos marxista értékelést. Sokszor világosan úgy idéz idealista fogalmazásokat, mint amelyekkel teljesen egyetért. - Általában hézagos a jegyzetben az irodalmi jelenségek esztétikai értékelése. E téren nem vonja le a sztálini nyelvtudományi munkák s az azok körül kibontakozott esztétikai viták tanulságait.

Sebestyén most hitetlenkedve néz maga elé. Az ő tanárát hallja vagy valaki egészen mást? Az tulajdonképpen már nem is érdekli, hogy G jegyzete pontosan mit tartalmazott, és Sz a konkrétumok példázásában miért választotta inkább Katona József életművét a Vörösmartyé helyett. Egy-egy mondat jut most Vörösmartynak Sz-nél, például arról, hogy G téved, amikor azt állítja, hogy Shakespeare felé Vörösmarty fordítja először bírálataiban az írók és közönség figyelmét. Vagy: a jegyzet feladata az lett volna, hogy elhelyezze a Bánk bánt a maga korának jelenségei közé, s így megmagyarázza keletkezését, művészi sajátosságait, azokat a vonásait, amelyek miatt ma is értéknek tekintjük. így világot deríthetett volna arra a sajátos jelenségre, hogy a romantikus Kisfaludy s főként Vörösmarty történelmi tragédiái miért múltak el az őket létrehozó alappal s a Katona Bánk bánja miért bizonyult keletkezése korát túlélőnek.

Ebben Sz-nek valószínűleg igaza van - de mit keresnek itt Sztálin úgynevezett nyelvtudományi munkái?

G talán tudta, tudja a választ, sejtheti, hogy Sz most neki valamiért visszafizet. Keményen, ideológiailag. Miért is? De csak ennyit mond, miközben feláll, és kimegy az ajtón:

— Figyelmeztetem Sz-t, vegye végre tudomásul, hogy én itt és most beszélek Katona Józsefről.

Vagyis visszaveszi a vezéri pozíciót.

72