Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Füzi László: Megérkezés: III. rész
Az akkori világ kisszerűségét ezerféleképpen megtapasztaltuk a magunk életében, a magam egyik tapasztalata a fent leírtakhoz kapcsolódik. Ha erre a jelenségkörre gondolok, s most párhuzamot sem szeretnék vonni a két történés között, mindig Nádas Péter leírása jut eszembe elsőként. Az Aczél Györggyel való találkozásáról ír, így: „Valamikor a nyolcvanas évek elején, egy fagylaltot nyalogatva mentem át a Kossuth téren. Kocsijára várt. Épp oly messziről fölismert, mint ahogy én felismertem őt. Uszodából jöttem, csak úgy sétálgattam, s minden nyomorom ellenére, igen jól éreztem magam a bőrömben. Valamiként jelezni akartam, hogy kinyalhatja a seggemet. Idegesen forgolódott, de a kocsija mégse állt elő. Életem egyik legsikeresebb bohóctréfája lett. Ott állt szerencsétlenül, idegesen; a véletlen találkozásoktól bizonyára már teljesen elszokott. Én meg hosszan kilógattam a nyelvemet; úgy nyaltam a fagylaltomat, mint akinek mennyei élvezet. Közben vigyáznom kellett, hogy míg egy vonalba nem érünk, ne fogyjon el, vagy ne olvadjon bele a markomba. Mintegy tíz méternyi távolság maradt közöttünk ezen a hatalmas téren. És kettőnk közül ő volt a kiszolgáltatottabb. Erre alapoztam a bosszúmat. Hétrét görnyedve köszöntem, mint egy cári alattvaló. Valószínűleg arra számított, hogy megszólítom. De csak jó nagyot, egy végsőt nyaltam a fagylaltomból, mint egy virtigli seggnyaló. Annyira zavarba jött, hogy valami köszönésfélét mormogott maga elé. És gyűlölete sem lehetett leplezetlenebb. Ez volt az elégtételem."7 18. Márai mindig ősszel járt Egerben, számára ez a város az őszt jelentette, s azt, ami az őszhöz kapcsolódik, a múltat és az elmúlást. Én is ősszel ismertem meg ezt a várost, egy szikrázó napsütésű, ritka levegőjű őszön. Akkor ott a múltra nem emlékeztem, sem a magaméra, sem a városéra. Nem a múlt foglalkoztatott, hanem a jövőnk. Egyetlen, a városhoz kötődő emlékképem sem volt, talán ezért éreztem itt magam idegennek. Kecskeméten harminc év elmúltával már vannak emlékeim, ezek néha feltörnek bennem, megmutatják magukat. Ha hazamegyek, ezt most sűrűbben tettem, mint korábban, azt kell látnom, hogy ott szinte minden megváltozott, mégis akár bekötött szemmel is mehetnék mindenhova, még érzem a tereket. 19. Hogyan éltem Egerben? Ma úgy látom, hogy teljes intenzitással megéltem a számomra adott lehetőségeket. Mindent, amivel kapcsolatba kerültem, belülről éltem meg, s igyekeztem kibontani a benne lévő lehetőségeket, ám az, hogy szinte betakartam magamat a munkákkal, a többi lehetőség elvesztésével járt együtt, s így a világgal szembeni hiányaimat növelte. 7 Dokumentumok Nádas Péter kommentárjaival, Aczél György - Nádas Péter levélváltásai és Kenedi János levele, in: Nádas Péter-bibliográfia 1961-1994, Jelenkor Kiadó, Pécs, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, Zalaegerszeg, gyűjtötte, összeállította és szerkesztette: Baranyai György - Pécsi Gabriella, 1994, 414. 42
