Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 12. szám - Füzi László: Megérkezés: III. rész

15.

Mentünk a folyosón, becsöngetés után, órára számítástechnikát tanító kollégámmal.

Lassan, tűnődve szólalt meg. Azért mégis egyszerűbb lenne, ha II. József idején beolvadtunk volna a Habsburg Birodalomba, mondta. Egyszerűbb lenne, nem kellene nyelvet tanulnunk, németül beszélne mindenki.

Megdöbbentem, amikor ezt hallottam.

Úgy döbbenhettem meg, ahogyan Széchenyi meghívott vendégei döbbenhettek meg ezemyolcszáznegyvennyolc márciusában, amikor a gróf bejelentette, döbbenetes s próbára tevő tréfaként munkája megszakítását.

Kosztolányi ír erről Lenni vagy nem lenni című írásában.

Minden, a mi népünk történetéből, múltjából minden a nyelv révén él bennünk, le lehetne erről mondani?

S arról, ami a magyar nyelv segítségével született meg, irodalmunkban, kultúránkban, arról le lehet mondani?

Arról, amit a magyar költészet hívott elő ebből a nyelvből?

S a nemzeti létről?

Gyötrelmeiről, küzdelmeiről, eredményeiről?

Nemzeti lét, anyanyelv, adottság, mint maga az élet, vitatkozhatunk-perleked- hetünk vele, de az életünk annak részeként létezik.

Talán ezt az érvet tudtam ott a folyosón elmondani.

16.

Hasonló pofont még egyet kaptam, ezt már családi körben.

Otthon voltunk, Egerből talán először mentünk haza, beszámoltunk-mesél- tünk a munkánkról. Arról, hogy Ági régész, én pedig tanár vagyok, tanítok.

Örömmel, lelkesen beszéltünk arról, hogy ez mit jelent, a készülés, a gyerekekkel való foglalkozás, s hogy Ági munkája miből is áll.

Bátyám is otthon volt, a feleségével. Egyszer csak a bátyám közbeszólt.

Ez az, amire nincs szükség, mondta.

Nem értettük, hogy mit mond, s azt sem, hogy mit akar ezzel mondani.

Aztán kifejtette, hogy régészekre semmi szükség nincsen, tanárok még kellenek, de végül is minden szülőnek magának kell megoldania gyereke taníttatását. Élősködők vagyunk, mondta, az általunk végzett munka nem hoz hasznot, ezért nincs szükség rá, mondta.

Talán ekkor éreztem először, hogy ellenszélben élünk.

Később, baráti körben is hallottam ezt az okfejtést.

Annak jellemzésére írtam le ezt, hogy a rendszerváltozás utáni politikai kavargás nem csupán a politikusok bűne, minden kijelentésük előképe felbukkant a társadalomban is.

Fordítva is igaz ez, a politikai állásfoglalások eltorzulva hosszú évek után is felbukkannak a társadalomban.

40