Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 12. szám - Füzi László: Megérkezés: III. rész

az, aki, legalábbis számára, minden értelmezhető indok nélkül utazik a határ irányába.

Volt, hogy Szentmiklósról utaztunk Pécsre, otthonról bementünk Sopronba, Sopronból Szombathelyre, s onnét Pécsre.

Később, már Kecskemétről, volt, hogy Pesten keresztül utaztunk Pécsre, egyszerűbb volt, s gyorsabb is, mintha a hajnali órákban kelve átmentünk volna Félegyházára, onnét pedig a Szeged-Pécs között közlekedő vonattal mentünk volna tovább.

Még később már autónk lett, Kecskemétről általában Székesfehérvárt és Győrt érintve utaztunk Fertőszentmiklósra, öt-öt és fél óra volt azt út, amikor az autópálya egyik része, a pálya egyik oldala elkészült, akkor mindig Pesten keresztül utaztunk, ezt az utat az nehezítette, hogy bekerültünk a városi dugókba.

Most már Kecskeméttől Győrig autópályán mehetünk, s látom, hogy építik a Győrtől Sopronig vezető autópályát is, ha elkészül, akkor akár két és fél-három óra alatt „haza" mehetünk majd.

Csak nem lesz már kihez mennünk.

3.

Utaztunk így, s utaztunk gyerekekkel is, sokszor, sokat.

Pár hónapos babával Egerből Fertőszentmiklósig utazni komoly feladat volt. Aztán mikor bekerültünk a kollégiumba, már nem utaztunk.

Nyáron sem.

A kollégiumban ügyeletet kellett tartanom, éjszakánként, szerencsére inkább csak péntek és szombat éjszaka engedtem be a lerészegedett vendégeket.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Zsófi születése után nyáron sem akartunk utazni.

Erdélybe se mentünk ezekben az években, majd csak ezerkilencszáznyolcvan- négyben megyünk el újra a számunkra fontos városokba, addig erre sem volt módunk.

4.

Vendégek sűrűn megfordultak nálunk.

Nemcsak egri ismerőseink jöttek hozzánk, hanem szüléink, testvéreink is. Emlékszem, amikor az apám látogatott meg minket, elvittem a Tavernába, szerettem volna jó bort mutatni neki, de akkor még Egerben sem voltak jó borok.

Egy miskolci irodalmi tanácskozás után sokan jöttek át hozzánk Egerbe, Zelei Miklósra, Csapody Miklósra, Bíró Józsefre, Péntek Imrére emlékszem, sokáig, hosszan beszélgettünk, ott aludtak nálunk, a földön.

Csapody Miklós jött egyedül is, hosszú beszélgetésre készültünk, ám Miklós végig úgy beszélt, mintha ő maga lett volna a minisztérium, s csak arról volt szó, hogy kinek mit intézett el. Ágival döbbenten néztünk egymásra, ez az ember még azt sem kérdezi meg, hogy mi van velünk.

30