Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Fazont adni egy színháznak: Bagó Bertalannal beszélget Ménesi Gábor
és attól tartanak, hogy kiürül a nézőtér, ha mai magyar drámát mutatunk be. Ok többnyire valami lila művészkedést sejtenek mögötte. Pedig szó sincs erről. Zalaegerszegen mindig nagy érdeklődés mellett játszottuk a kortárs műveket. Tasnádi István Tranzitja például annyira népszerű volt, hogy fan clubok alakultak, és voltak olyan fiatalok, akik legalább hússzor vagy harmincszor nézték meg az előadást.- Tasnádi István nevét említed, aki Zalaegerszegen állandó alkotótársad volt. Hogyan dolgoztatok együtt?- Többféleképpen is dolgoztunk. Egyik alkalommal a Színművészeti Egyetemen találtunk egy osztályt, és István rájuk írta a darabot. Máskor pedig megkértem, hogy írjon egy darabot kifejezetten a zalaegerszegi színház számára, amiből ősbemutató lehet. Beszélgettünk a témáról, és összeraktuk az alapgondolatot, majd írt valamit, újból összeültünk, megbeszéltük, min kellene változtatni. Amikor formát öntött az anyag, elkezdtem próbálni, István többször lejött, s ha kellett, írt hozzá. Tőle és Bereményi Gézától tudom, hogy megkönnyíti a drámaíró helyzetét, ha látja maga előtt, kik azok a színészek, akik eljátsszák a darabot, ugyanis ezáltal személyesebbé válik a történet.- Bereményi Gézához ugyancsak régi barátság fűz. Vele miért inspiráló a közös munka?- Valóban nagyon régóta ismerjük egymást. Hasonlóan gondolkodunk a színházról, hasonló az ízlésünk, bár Géza egészen másfajta stílusban dolgozik, és másfajta előadásokat rendez, mint én, de a kiindulási pontunk alapvetően közös.- Közösen pályáztátok meg a Magyar Színház vezetését is. Miért?- Azt gondoltuk, hogy Budapesten lenne igény egy olyan teátrumra, amely kifejezetten magyar darabokat - kortárs szerzők műveit és újrafordított, újraértelmezett klasszikusokat egyaránt - mutatna be, és reprezentálná a magyar dráma és színházi gondolkodás pillanatnyi állapotát. Szép elképzelés lett volna, de sajnos nem valósult meg, mert nem kaptunk rá felhatalmazást.- Visszatérve Zalaegerszegre, művészeti vezetőként is folyamatosan rendeztél. Mi vezet általában a saját rendezéshez? Egyszóval hogyan választasz darabot?- Tudatos elhatározás, hogy keveset rendezek a saját színházamban, általában egy nagyszínházi produkciót és egy stúdióelőadást hozok létre egy évadban. Mindenképpen tekintettel kell lenni a műsortervre, a választott darabnak bele kell illeszkednie az adott évad koncepciójába. Ugyancsak fontos szempont a darabválasztás során, hogy a szerepeket ki tudjam osztani társulaton belül. Mindehhez pedig hozzáteszem a saját személyiségemet, mindazt, ami a lelkemet nyomja és kikívánkozik belőlem.- Minden bizonnyal a Hevesi Sándor Színház népszínházi jellegéből adódott - miként az vidéken általában szokás -, hogy különböző műfajú előadásokat mutattatok be, és te magad is rendeztél zenés darabokat, operettet és musicalt is. Mi tette számodra izgalmassá a szóban forgó műfajokat? 117
