Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Füzi László: Megérkezés: II. rész
záskörzetéből is kiesett, az egri középiskolákban, de a főiskolán is nagyobbrészt Debrecenben végzett tanárok tanítottak. Mégis, ha valaki megkérdezné, hogy hol és mikor éltünk a legintenzívebben, gondolkodás nélkül Egert és az ezerkilencszázhetvenkilenc-ezerkilencszáznyolc- vankettő közötti éveket nevezném meg. Ott született első gyermekünk, ott és akkor mértük fel magunknak a társadalmat, ott és akkor alakítottuk ki magunknak a cselekvési elképzeléseinket, valójában akkor formálódtunk olyanná, amilyenek ma is vagyunk. Ági a múzeumban megtalálta a maga szakterületét, a bronzkort kutatta, a mai napig sajnálom, hogy az Egerből való eljövetelünkkel ezt a témát is elveszítette, én tanítottam, olvastam, akkor már írtam is, a délutánjaimat is az iskolában töltöttem, szakkört tartottam, vagy az irodalmi színpadosoknak foglalkozást, esténként barátinak tudott társaságban beszélgettünk akkor már leginkább politikai kérdésekről. S ha mindezek után akár akkor, akár ma azt kérdezné valaki, hogy folytatha- tónak gondoltam-e akkor egri életünket, s hogy látom ezt ma, immáron az előbb említett utólagos tudással, azzal a tudással, amelyikkel a valamikor történtekből a tendenciák is kibonthatóak, akkor is nemmel feleltem volna erre a kérdésre, s most is nemmel felelnék rá. Nem, mert minden ideiglenes volt körülöttünk. Kezdetben még az én állásom is, az albérletünk, később a kollégiumi portásság is, amivel lakhatásunkat biztosítottuk, a bennünket körülvevő világ pedig csak apró foltokban vált otthonossá, mindent, tájat, várost, embereket, munkát újra kellett tanulnunk, fogódzónk ebben a tanulási folyamatban kevés akadt. így, ezzel a kettős tudattal éltünk Egerben. Egerben valóban sokat dolgoztam, rengeteg órát tartottam, levelezős órákat is, fél év alatt a lehető legmélyebben megismertem a magyar oktatásügyet, ám nem csupán a szakma iránti szeretetből dolgoztam sokat, hanem kényszerből is. A fizetésem nagyon alacsony volt, Ágié is, mint mindig minden induló értelmiségié, ezért vállaltam a túlórákat, s minden mást, ami adódott. Az alacsony bér rákényszerített, ahogy másokkal is ezt tette, szinte minden munka elvállalására, az állandó munka pedig önmagában is hozzájárulhatott az ideiglenesség érzetének kialakulásához. 33. Szegedre először egy év elteltével mentem vissza. Osztálykirándulásra mentünk, az akkori harmadikosok kértek meg, hogy kísérjem el őket Szegedre. Első szabad percemben bementem a Somogyi-könyvtárba. A felesége hol van?, kérdezte a ruhatáros néni. Eltelt egy év, s Szegeden mintha nem változott volna semmi. (Folytatjuk) 81
