Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11. szám - Molnár Vilmos: Történet egy vaddisznóról

hatalmasan tudatában lévő, magát területen belül érző akárki igyekszik tudtunkra adni, mily mély és áthidalhatatlan szakadék tátong az emberiség flintával felszerelkezett urai meg a magunkfajta, gyilkoló szerszámokkal nem rendelkező páriái között. Hogy úgy mondjam, emberi méltóságunkon esett egy kis csorba, csorbácska.

Ez Buda Feri bácsira pillantva tudatosult bennem igazán. Ritkán láttam embert ilyen gyorsan és ennyire indulatba jönni. Szó sem volt már derűről, hintaszékről, így képzeli el az ember a felingerelt Fennvalót, amint épp özönvizet készül zúdítani a bűnös világra. Nem tudom, volt-e puskája a terepjáróban a vaddisznónak, de komolyan aggódtam az épségéért. Miközben Fűzi László minden képességét latba vetve csitította Feri bácsit, a vaddisznó hamar gázt adott és elporzott. Működhetett benne a vadak egészséges veszélyérzete.

Csendben ballagtunk vissza a szálláshelyig. Közben gondolkoztam, „ki tilthatná meg nekem?" Kis eset, kis csorbával. De hol a határ, szabad-e egyáltalán határnak lennie, ahol még kompromisszum köthető, ha egyszer az emberi méltóság a tét? Mi az, amit még nem kell (nem éri meg?) szóvá tenni, mekkora az a béka, amit még le lehet nyelni? Úgy lehet, rossz kérdések ezek. Túl sokáig és túl sok mindenféle méretű békát nyelettek le errefelé az emberekkel. Többé már semmi nem tetszőt nem kéne lenyelni. Ezért is jó, hogy vannak Buda Ferencek, írással, szóval, tettel - példával.

Még csak annyit, rövid epilógusként, hogy a közelmúltban Magyarországon élő barátnőm egy ismerősétől elkérte, lefénymásolta és postán elküldte nekem Buda Ferenc Árapály című verskötetét. Nem kértem, de tudta, hogy szeretem a verseit, ez a könyve nincs meg nekem, és már a könyvesboltokban sem kapható. Elég sokszor hallom mostanában, hogy verseskönyvet nem lehet nagy példányszámban eladni, nincs rá kereslet. De amíg a sok könyvkiadó és nyomda derekas termelése mellett még mindig kéziratban is terjednek a versek, olyan nagy baj mégsem lehet.

Csak hát bennfentesség kell ehhez, de nem szervezeteknél, hivataloknál, intézményeknél, hatóságoknál. Nem tudok elképzelni bennfentesebb valakit, mint egy jó költőt. Aki az embert érintő igazán lényeges dolgokban bennfentes.

43