Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11. szám - Alföldy Jenő: Egy kard mint művészi remeklés: Buda Ferenc hetvenötödik születésnapjára

Fura egy fordított világ ez: az lesz vátesz, aki lóvá tesz, sztár a zsivány, mester a kontár, a cinkolónak piros pont jár,

szajhákon csillámlik a flitter, sarzsihoz jut sok kósza ritter, s vélvén magát vezérhajónak, vígan feszít vizen a hólyag.

Az ilyen gúnyosra hangolt verseiben nemcsak a szellemes fordulatokat vesz- szük észre, hanem a vers megformálásában rejlő humort is. A világ ez - lóvá tesz például humoreszkbe illő, szójátékszerű rím, akárcsak a többi, a „betűrímeket" is közéjük értve.

Van olyan verse is, amelyben a rímelésnek egy sajátos formáját, az úgynevezett kancsal rímet használja, mely nem a magánhangzók, hanem a mássalhangzók összecsengésével ad játékos hatást. Ennek talán még nagyobb az ironikus (vagy akár önironikus) hatása, mint az előbbi, kínrímszerűen élesen csengő tiszta rímeknek. íme a Keringő című ciklus Magán 2. alcímet viselő szakasza:

Maholnap csak megöregszel - nincs erre semmi elixir, itt sajog, ott nyilall, érd he most annnyival, s örvendj, hogy hátad alig szúr.

(Ez van. S ez éppen elég szar.)

Hogy ebből a sorozatból ne csak egy magán-, hanem a világhelyzet ihlette miniatűrt is idézzek, álljon itt a Közép-kelet alcímű hatsoros is:

Afgánok, arabok, perzsák - gyűlnek a dinamit-morzsák.

Ha robban, nem csoda: kirázni nincs hova, s színültig teli a porzsák.

(Mi lesz itt? Tudja a kórság.)

Az irónia eszközei közül itt a színlelt egykedvűség s a baljós híreket elhessentő gesztus tűnik föl az olyan játékos rímek mellett, mint amilyen a perzsák - morzsák - porzsák - kórság rímbokor.

Van olyan verse is Buda Ferencnek, amelyet hallhattunk már néhány fórumon a költő énekes előadásában, kobozkísérettel is. Természetes, hogy itt a zeneiséget ugyancsak méltányolnunk kell. Méghozzá nemcsak a refrénszerűen ismétlődő sorok és a nyelvi dallamosság okán, hanem azért is, mert a „kobzos ének"-ként hangzó vers egy nevezetes középkor végi hagyományra, a haláltáncszerű vágáns dal szerkezetére és hangulatára épül. A fekete humor a játékosan groteszk rímek és szójátékok mellett főként a Walpurgis-éji körtáncban részt vevő figurák megnevezésének módján alapul. Néhány példa:

39