Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11. szám - Fekete J. József: A rend keresője: Buda Ferenc köszöntése

lám, tömegeket lelkesített, magára meg kihívta a balsorsot, és ez a tapasztalata meggyőződésévé vált. Végül a Rend, a Tizenöt-húszéves halottak és a Pesten esik a hó című versek miatt egy évet ült börtönben. Ami újabb nagy tapasztalatnak bizonyult. A vers hatalmába vetett hite a költészet morális angazsálásának motorjaként működött, ugyanúgy, mint előtte József Attilánál, majd vele párhuzamosan Pilinszkynél, Petri Györgynél, el egészen Sziveri Jánosig, természetesen elkülön- böződő tematikai világgal és anyaggal, immanens megszólalásban. A forradalmi eseményekre 2002-ben tett feljegyzésében a 46 év távlatából mért tárgyiasítás nyomán tekintett: „Az én verseim miatt csak kettőnket: Vass Lacit meg engem zártak be egy esztendőre. (Mások nevét nem sikerült belőlünk kiszedni.) Ez az egy év: magánügy. Az utána következő öt esztendő is magánügy. S innét: 46 év távolából visszatekintve már nem is olyan nagy idő. (Csak közelről látszott kissé hosszúnak, ez azonban nyilvánvaló optikai csalódás.)"6

A derű ismét a szerelem nyomán lopózik vissza a versbe, amikor a költő újra zöld termést kíván gondámyékos földjére, és talán már hagyná elűzni a homloka házereszén feketén ülő gondokat. A szellemi nyugalom és a szerelmi béke megnyugvást teremtő pillanatait azonban szinte azon nyomban földúlja a militáns, parancsuralmi elvek és módszerek újbóli fölbukkanása, illetve soha igazán eltűnése, ami fölötti elborulása újfent kamaszos hevületbe tornyosul; a falkához tartozás változó jelképei mögé rejtőző, új alakot öltő, régi szemléletű „névleg-embe- rek" újbóli fölbukkanása felébreszti a régi/sohasem múló félelmeket a költőben. Ebből a megújuló elkomorodásból sarjadnak ki az olyan miniatűr remekek, mint például a Kihűl című vers, amiről nagy valószínűséggel hihető, hogy börtönvers, miként azok ennek az időbeli környezetében olvashatók is. A börtönversek is vallomások, miként Buda Ferenc legtöbb költeménye, a „veszélyes versei" miatt hazájában idegenné lett költőt itt a szerelem mellett a nemzettársai (jobbik) részébe vetett hite is vigasztalja és élteti, az „őrzöm a parazsat / és mérem a világot" elhivatottsága és elkötelezettsége erősebb a versben a derékba tört jövő és a szakmai továbblépés ellehetetlenülésének bizonyosságánál, és az ország (a haza!) elhagyásának felsejlő lehetőségénél. A „fiaim a szavak" elhivatottsága nyújt kapaszkodót a feje tetejére állt világban, amelyben az erkölcs is visszájára fordult: „de élni akarok / és megmaradni jónak. / Bár meg is halhatok / épp ebből kifolyólag." (Nőttem). A börtönben született versek memorizálása lehetett Buda Ferenc számára a szellemet fenntartó erő, a napi erkölcsi tisztálkodás, és ez a mentálhigiénés cselekedet eredményezhette Polonius mondatának (Shakespeare Ham/eíjéből) ma posztmodem csalafintaságnak tűnő, ellenkező előjelűvé fordítását: „Örült rendszer, de van benne - beszéd!"

A több kisebb, illetve töredékben maradt alkotás mellett megszületett a nagy börtönvers, a Falak könyve, ami a huszonegy éves, az „államrendelleni bujto- gatásért" börtönbe zárt fiatalember „semmim sincsen, mégis csak veszíthetek" tapasztalatában összegzett megaláztatásának hevületéből fakadó negatív hősköltemény, abban az értelemben, hogy a vers a hősköltemények negatív lenyomata. A legkomorabb képeket, a halottak kérlelhetetlen, igazságukat némán követe6 Buda Ferenc: Rendkeresés. Jegyzetlapjaimból. Holnap Kiadó, Bp., 2009,153-154. p.

27