Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Ajugolak (Baskir népmese)
Ajugolak (Baskír népmese) Hajdan-hajdanán, azt mondják, élt egy öregapó meg egy öreganyó. Gyermekük nem volt. Nyáron öregapó eljárt halászni, öreganyó meg bogyókat gyűjtögetett. Télen szőnyeget szőtt öreganyó, az öreg pedig tűzifát hordott szánnal az erdőből. így éltek-éldegéltek, ahogy erejükből telt, mígnem egyszer a csikorgó fagyos tél kellős közepén öregapót betegség verte le a lábáról. Elfogyott a tüzelőjük, nem volt mivel befűteni a kemencét. Elindult ekkor öreganyó a szánnal az erdőbe. Ott összeszedegetvén a tűzrevalót már visszatérőben volt, amikor hirtelen-váratlan erős hóvihar érte utói, s eltévedt. Sokáig bolyongott a vaksötétben, végül óvatlanul egy medvebarlangban találta magát. Beléptekor nyomban megfogta őt a medve. Megetette-itatta, ám haza nem engedte. Hosszú ideig élt öreganyó a medvével a barlangban. Született ott egy fia. Egy nap, amidőn a medve épp elment valahová, fogta a fiát öreganyó s futvást hazaszökött vele a faluba. Belépnek a házba, hát öregapó ott már-már a halálán van, csak ül s búslakodik. Öreganyó elsorolja neki, miféle bajokba keveredett, majd megmutatja a kisfiút. Igen megörvend öregapó, hogy immár van nekik fiuk. Mivel olyan a füle, akár a medvéé, ekként nevezik el: Ajugolak, azaz Medvefül. Ajugolak nem napról napra, de óráról órára növekedett. Vasgyúró vált belőle hamarosan, apjának-anyjának segítő támasza. Egy nap alatt egy egész esztendőre való tüzelőt vonszolt haza az erdőről. Egy nap faragott tölgyfából egy golyót s kiment az utcára játszani a gyerekekkel. Rávágott a golyóra az aul egyik végiben, a golyó meg röptében gyerekek fejét vitte le s házakat döntött szét az aul másik végiben. Összegyűltek az apák s beállítottak öregapóhoz: - A te fiad elpusztítja összes gyerekeinket s bennünket is - mondták neki. - Vidd el az aulból, különben megöljük. Igencsak elszomorodott öregapó meg öreganyó. Ám aztán elbúcsúztak Ajugolaktól s egy darabig elkísérvén, messzi, ismeretlen útjára bocsájtották. Ment Ajugolak, amerre a szeme látott. Ment egy hónapig, ment egy évig, s egyszer megpillantott egy embert, aki tölgyfákat szaggatott ki tövestül, s egyik helyről a másik helyre ültette át azokat.- Ejha, micsoda batir! Te meg ki vagy? - kérdezte tőle Ajugolak.- Én vagyok Imen-batir - felelte amaz. - Ám jómagam épp hogy csak batir vagyok, de azt mondják, van a világon egy Ajugolak nevű batir, ha azt meglátnád!- Én vagyok az az Ajugolak.- Nocsak! - csodálkozott Imen-batir. - Ha te vagy Ajugolak, hát mutasd meg a bátorságod! Ajugolak azon nyomban megragadta s legyőzte Imen-batirt.- Ez igen! - mondta az. - Most már hiszek neked. 15
