Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 10. szám - Ferkov Jakab: Két csongrádi volt hadifogoly vallomása

most is meg tudnám mutatni Kijevben, ahol elföldelték őket. Tupitnak hívják azt a részt. Ott vannak eltemetve.28

Ennyi a két „vallomás". Számukra már csak egy távoli, szomorú, de mindenképpen embert próbáló emlék maradt, és bosszút sem éreztek senki iránt. A megélt események lenyomata azonban üzenetté formálódott bennük, amelyet talán Varga József fogalmazott meg a legjobban:

„Az obeliszkra, ami fölfelé megy, nem törődni a csillaggal, hanem egy nagy fekete fölkiáltójelet, és fölírni: háború többé soha, mert nem oldja meg a problémákat. A másik oldalra meg odaírni a második világháborúban elesett katonák neveit egész léig, ahová csak fér. Ezt azért köll így csinálni, mert azok, akik oda kimentek harcolni, nem jókedvükből mentek; akik idejöttek, azok sem jókedvükből jöttek: a sorsuk egy volt. Azokat, akik itt haltak meg ott siratták, akik ott haltak meg, itt siratták. Tehát a sorsuk egy volt."

28 A Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban című kötetben sem ilyen nevű temető, sem tábor nem szerepel.

76