Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 10. szám - Ferkov Jakab: Két csongrádi volt hadifogoly vallomása

dátlan módon, saját törvénykezésén belül oldotta meg.1 Bár alappontjai nagyjából a genfi egyezmény szellemét tükrözték, számos nagyon lényeges rendelkezést, mint például azokat, amelyek „a Nemzetközi Vöröskereszt és a semleges országok képviselőinek a hadifoglyok tartására vonatkozó ellenőrzési jogosítványait részletezték", nem vették át.2 A „szovjet típusú II. számú egyezmény" több lépcsőben készült, és időközben, a háborús helyzet alakulásától függően, többször meg is változtatták. A teljesség igénye nélkül csak néhány változtatást sorolok fel:3- 1941-ben az 1931. és 1939. évihez képest szigorodtak az előírások: a lengyel hadifoglyok esetében a napi 800 grammról 400-ra csökkent a kenyéradag, és az internált személyek is hadifogolynak minősültek,- 1942-ben utasításban tették kötelezővé a hadifoglyok havi orvosi vizsgálatának megszervezését és munkaképesség-megállapító bizottság felállítását rendelték el, továbbá megszüntették a differenciált étkezési normákat,- 1943-ban létrehozták a termelési táborok alapításával kapcsolatos és a hadifoglyok munkájának felhasználását meghatározó ún. „normatív alapot", az előző évben beszüntetett különböző étkezési normákat pedig ismét bevezették4,- 1946-ban az erős aszály és rossz termés miatt csökkentették az élelmiszemormákat, aminek viszont olyan súlyos hatása volt a hadifoglyok fizikai állapotára, hogy a következő évben javítani kellett az életkörülményeiket.

A gyakorlatban azonban többnyire nem vették figyelembe a rendeleteket, illetve utasításokat, sőt számos esetben durván megsértették: nem vették figyelembe a hadifoglyok szakmáját, meghosszabbították a munkanapokat, nem tartották be a munkavédelmi szabályokat stb.5

A második világháború tapasztalatai után az 1929. évi genfi egyezményeket is felül kellett vizsgálni. Erre 1949-ben került sor, s ehhez már a Szovjetunió is csatlakozott, bár csak bizonyos fenntartásokkal. így például az „egyezmény 85. pontját sem tartotta magára nézve kötelezőnek, azaz a háborús bűnökért elítélt foglyok hadifogolystátusát nem kívánta biztosítani".6

Az 1939 és 1956 közötti időszakban mintegy 500 hadifogolytábor, 3000-t is meghaladó táborrészleg és közel 400 munkazászlóalj működött a Szovjetunióban.7 Ezek létrehozása közvetlenül a második világháború kitörése után kezdődött meg. A Belügyi Népbiztosság (NKVD) 0308. sz. „Hadifogolytáborok létrehozásáról" szóló parancsát 1939. szeptember 19-én adták ki, vagyis két nappal azután, hogy a Vörös Hadsereg átlépte a szovjet-lengyel

1 Az értekezletet, melyen két egyezményt fogadtak el, a Nemzetközi Vöröskereszt hívta össze. Az I. számú a „hadra kelt seregek sebesültjei és betegei helyzetének javítása" érdekében készült, a II. számú pedig a hadifoglyok bánásmódjával volt kapcsolatos. - Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban. Dokumentumok (1941-1953). Főszerk.: Varga Éva. Moszkva - Budapest, ROSSZPEN-MKTTK 2006. 5-6.

2 Uo. 7.

3 Uo. 7., 9-10. és 16.

4 „Az átlag kenyéradag napi 400 gramm volt, viszont a táborok kórházaiban, gyengélkedőin lévő foglyok számára 500 grammot, az egészségjavító osztagokban és az úton lévő (gyalogmenetben továbbirányított) hadifoglyok számára 600 grammot írt elő a szabályozás." Az 1942. június 5-i, 001155. sz. parancs azonban átmenetileg megszüntette - és ezzel párhuzamosan csökkentette - a hadifoglyok differenciált étkezési normáit, aminek következtében viszont jelentősen megnőtt a hadifoglyok halálozási aránya. Ezért az 1943. március 16-án kiadott 00488. sz. parancsban ismét bevezették a differenciált étkezési normát. - Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban... i. m. 11. és 532.

5 Uo. 11.

6 Uo. 20.

7 Uo. 5.

65