Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Tőzsér Árpád: Helynevek a máz alatt
gazdasági és társadalmi történelmünk egy darabja van bennük. Sőt éppen az egyes hely- és tájnevek képezik kicsiben a terület történelmét." A nyelvész tehát pontosan leírja, mit rejt magában, miről árulkodik egy földrajzi név, ha természetes képződmény, ha a földnek, a tájnak valóságos hagyománya. De miről mesél a Stúrovo vagy Hurbanovo helynév? Eudovit Stúr és Jozef Miloslav Húrban, 19. századi szlovák írók és politikusok Párkányhoz vagy Ógyallához fűződő kapcsolatairól semmiképpen sem, hisz az illetők valószínűleg a létéről sem igen tudtak az egykori kis magyar településeknek. Akkor viszont „miről szólhatnak" e neo-toponímiák? Bizony csak arról, hogy a második világháború utáni szlovák politikusok és híveik a felvidéki magyarságot nemcsak egzisztenciálisan akarták ellehetetleníteni s szülőföldjéről elűzni, hanem még az emléküket is ki akarták törölni a két nép közös emlékezetéből, s közben arra sem voltak tekintettel, hogy a hiteles helyneveink sokszor nyelvemlékekként „funkcionálnak", és rengeteg magyar és szlovák hangtani és alaktani archaizmust is hagyományoznak az utókorra. Stúrovo, Hurbanovo és a többiek Ján Stanislav Slovensky juh v stredoveku című művében nem szerepelnek, nem szerepelhetnek, hiszen csak a könyv megjelenése után jelentek meg a színen és szorították ki a magyar elődeiket, de az elmondottak alapján állíthatjuk, hogy Stanislav nem értett egyet az ilyen jellegű, személynevekből képzett új helynevekkel. S többek között azért sem, mert félt, hogy, úgymond, „a külföldi szakemberek - a politikusokról már nem is beszélve - zokon veszik" majd tőlük ezeket a nyelvészeti anomáliákat. Mi, a mű és az egykori újságcikk mai olvasói szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a nyelvész félelme fölösleges volt: a „külföldi szakemberek" (köztük a magyarországi nyelvészek) a fülük botját sem mozdították a barbár, nyelvemlékpusztításokkal egyenlő helynév-genocídiumra. Sőt, máig sem tudok alaposabb szaktanulmányról, amely az egykor megszüntetett, sok esetben az ezeréves magyar-szlovák együttélést (is) bizonyító helyneveket tárgyalná. De talán még mindig nem lenne késő a fülbot-mozdítás! 41