Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Horváth Adrienn: burleszk; A vattacukor illatú lány
mehet minden tovább ezzel tovataszajtottuk magunkon a bánatod. és később talán fólsejlik az elvetendő ötletek közt egy: nem éltelek meg minket rendesen, sebaj, feltámadunk, legalábbis most az egyszer 'lécei' legyen valami igaz. A vattacukor illatú lány le kell szögeznem ide marcelt, ő tehet róla. A lépcsőn tartottam fölfelé, a ritmus monoton akár a hétfők sora kis kézi naptáram elején. Nem is számoltam a lépcsőfordulókat aznap már oly sokat járatták a bolondját velem. Mögöttem jött és elém került vele (tudniillik a vattacukor illattal vagy a lánnyal) szóval a számba a majálisok nefelejccsel tűzdelt íze. Hozta a hűvösvölgy nedvességét a libegőn elkiáltott hangokkal. Kart Karba. Aztán amikor együtt kirándultunk és azt mondtad, miattam nem félsz semmitől. Ezzel a mondatoddal szakítom el egyik lábam a másiktól, mint ki gyantacsíkot távolít el az agya intim részéről és fel sem szisszen, nehogy megálljon a vattacukor illat és itt maradjon velem, rám szakadt vele minden, és lettem ami mindig is titkon voltam, összetöppedt, és hurkapálcára aszott valami, ha nem hiszem el, hogy a banális óraszerkezetet agyonverhetem, mert nem járhat le, valaminek nincsen szavatossági ideje.
