Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 10. szám - Füzi László: Megérkezés I. rész

Nem az akkori, hanem a magam eszével mondom, hogy másképpen kellett volna történnie mindennek.

Nemcsak a mi történetünknek kellett volna másképpen történnie, hanem a generációnk történetének, s az előttünk járók, s az utánunk jövők történetének is.

Utólag azt érzem, hogy számos megalázó történetbe kerültünk bele, olyanokba, amelyekbe nem kellett volna belekerülni. Az álláskeresés esetlegességeire, a megalázó pénzeinkre, az egyszerűbbnél is egyszerűbb albérletünkre gondolok.

Ha csak az akkori időszak felől nézem a történéseket, akkor is azt kell mondanom, hogy a rendszer már nem tudta teljesíteni a vállalásait, az az alku, amelyet Kádár kötött a néppel, már nem működött.

31.

A mi szüléinknek azért nem volt semmijük a nehezen felépített házukon, vagy az ugyancsak nehezen megszerzett lakásukon felül, mert a fizetésüket mesterségesen alacsonyan tartották, ahogyan az új, akár azt is mondhatom, a mi nemzedékünkhöz tartozók fizetését is mesterségesen alacsonyan tartották, lakáshoz viszont mi már csak hosszú éveket kitevő várakozások után juthattunk.

Az alku felbomlott, a két fél már nem tudott egymásnak cserébe mit adni.

De tegyük félre az alkut, tegyünk úgy, mintha nem létezett volna, ám ha ezt megteszem, akkor is azt mondom, hogy két induló értelmiséginek együtt kellett volna legalább egy normális albérlet fenntartásához elegendő pénzt keresnie.

Mondom ezt úgy, hogy az álláshoz jutás véletlenjeiről, esetlegességeiről egyetlen szót sem mondtam.

Mondom ezt úgy, hogy az állandó pénztelenségeket, kiszolgáltatottságokat nem tudom elfelejteni.

Mondom ezt úgy, hogy tudom, az indulók helyzete nem lett jobb, a legújabb nemzedék előtt az ország elhagyása helyzetük megoldásának legkézenfekvőbb módjaként mutatkozik meg.

Azt viszont egyetlen pillanatig sem mondom, hogy az alku, a Kádár és a nép összekacsintásából megszületett alku ekkorra felbomlott, a bomlása ennél jóval korábban kezdődött el, ha nem máskor, akkor a hetvenes évek elején vette kezdetét, már ha a társadalom egészére vetítve egyáltalán létezett ez a bomlás, az eladósodás kezdetével, s azt sem mondom, hogy bomlása a hetvenes évek végére nyilvánvalóvá vált.

Ma azt látom, a mából nézve látom ezt, hogy a hetvenes évek vége és a nyolcvanas évek eleje fontos időszak volt az ellenerők megszerveződésének szempontjából, ám maga a bomlás ekkor még nem vált közös társadalmi tapasztalattá.

Ma azt is látom, hogy a kádárizmus nem múlt el Kádár János halálával, ma is körülvesz bennünket, gazdasági-társadalmi-politikai életünket, vitáinkat, elvárásainkat ennek állandó újratermelődése határozza meg.

A Kádár-rendszer továbbélésével kapcsolatosan alapvető tanulmány: Gyáni Gábor: A Kádár-kor a kollektív emlékezetben. Az írás a szerző Relatív történelem (Typotex, 2007) című könyvében olvasható.

28